Vastagbélrák esetén milyen kemoterápiás kezeléseket alkalmazhatnak?
Mi a citotoxikus és a citosztatikus kezelés közti különbség?
A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) hatóanyagokkal a cél a gyors sejthalál kiváltása, a minél gyorsabb tumorcsökkenés (regresszió) elérése. A citotoxikus gyógyszerek nem képesek válogatni (szelektálni) a sejtek között, ezért az egészséges sejtekre is hatnak, s mellékhatásokat okoznak. A citotoxikus szerek hatásosságát az adja, hogy a ráksejteknek gyorsabb az anyagcseréje, mint a normál sejteknek, ezért érzékenyebbek a sejtmérgekre, így a kezelés hatására nagyobb károsodás éri a daganatos sejteket, mint az egészséges sejteket.
A citosztatikus kezelések (citosztatikumok) a gyorsan osztódó ráksejtek szaporodását gátolják. Elsődlegesen nem a tumorsejtek elpusztítására törekednek, hanem azok osztódást serkentő jelátviteli rendszerét blokkolják, ezzel vetnek gátat a terjedésnek.
A citosztatikum kifejezést gyakran használják a kemoterápia szinonimájaként, ám a kemoterápiás kezelések általában kombinációs terápiák, amelyek keretében citotoxikus és citosztatikus hatóanyagot egyaránt kap a beteg, hogy a gyógyszerek kiegészítsék, felerősítsék egymás hatását, több ponton támadják a daganatsejteket.
Vastagbéldaganatos és végbéldaganatos betegeknél citotoxikus és citosztatikus kemoterápiás kezeléseket alkalmazhatnak a daganat megkisebbítésére műtét előtt (neoadjuváns kezelés), a műtéttel daganatmentessé tett betegeknél az operációt követően a kiújulási kockázatok mérséklésére (adjuváns kezelés), illetve áttétes betegeknél a célzott onkológiai gyógyszerek hatásának felerősítése érdekében.
A citotoxikus és citosztatikus vegyületek a gyorsan osztódó egészséges sejteket is károsítják. Ilyen sejtek például a vörös- és fehérvérsejtek, a szájban és az emésztőrendszer más részeiben lévő nyálkahártya sejtek, de a hajhagymák sejtjei is. A károsodás következményeként vérszegénység, fertőzésveszélyt hordozó neutropénia (a fehérvérsejtek számának drasztikus csökkenése), étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés vagy hajhullás alakulhat ki. A kemoterápia adagolásánál mindig meg kell találni azt az egyensúlyt, amivel a legnagyobb tumorcsökkenés érhető el úgy, hogy a mellékhatások a beteg számára – ha nehézségekkel és átmeneti gyötrődéssel is – elviselhető szinten maradjanak.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Hogyan végzik az endoszkópos vizsgálatot? Mit kell tudni előtte?
