Sokat fogyott a terhessége alatt a fiatal nő: szörnyű dolog derült ki a következő vizsgálaton
A fiatal anyuka a lesújtó diagnózist 2 héttel a kisfia születése után kapta meg.
Elizabeth O'Connor 31 éves volt, amikor az orvosok 4. stádiumú hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Az ő vallomása következik.
- 2003-ban hozzámentem a férjemhez, Patrickhoz. Élveztük az életet. Sokat kempingeztünk, kirándultunk. 2005-ben terhes lettem a lányunkkal, majd 2 évvel később a Georgia állambeli Woodstockba költöztünk, ahol rengeteg barátra tettünk szert. Az életünk normális volt.
2010 februárjában, 31 éves koromban terhes lettem a fiammal. De a várandósságom felénél olyan erős teltségérzet jelentkezett, ami miatt nem tudtam enni. Emellett hasfájásom, fáradtságom és hányingerem is volt, sőt gyakran hánynom is kellett. Sokat szorongtam emiatt, ezért a szülész-nőgyógyászom ultrahangot csinált, hogy megbizonyosodjon róla, hogy minden rendben van-e. A vizsgálat kimutatta, hogy nagy ciszták vannak a petefészkeimen. Hogy szemmel tartsa őket, kéthetente ultrahangra jártam. De a tüneteim tovább romlottak. Sokat fogytam, és egyre jobban aggódtam a babám egészsége miatt.
Emlékszem, október 18-án is ultrahangon voltam, amikor azt mondtam a nőgyógyászomnak alig bírok enni, és a baba is keveset mozog. Erre ő beküldött a kórházba infúzióra, ahol megindult a szülés. A fiam a születése után az újszülött intenzív osztályra került. Szerencsére egészséges volt, de a tüdejének még fejlődnie kellett. Én is az intenzívre kerültem, mert a hasamban és a tüdőmben folyadék gyülemlett fel, amit le kellett szívni. Néhány órával a szülés után azt javasolta a nőgyógyász, hogy el kellene távolítani a méhemet és a petefeszkéimet, mert rossz állapotban vannak. Nagyon szomorú voltam, de belementem. A műtét után a petefészkeimet biopsziára küldték. Közben jobban lettem, és hazaengedtek a kórházból. Néhány nappal később pedig a fiamat is hazahozhattuk.
Kiderült: hasnyálmirigyrák állt a háttérben
Aznap reggel, miután a fiam hazajött a kórházból, korán keltem, hogy megetessem. Ekkor vettem észre, hogy a bal karom megduzzadt, és forró tapintású. Aznap mentem épp kolonoszkópiára és endoszkópiára, mert az orvosommal megpróbáltunk a végére járni az összes tünetemnek, és kideríteni, hogy van-e valami köze az emésztőrendszeremhez. Így hát megmutattam a gasztroenterológusnak, hogy mi van a karommal. Ő rögtön vérrögre gyanakodott. A sürgősségi ultrahang kimutatta, valóban vérrög alakult ki nálam. Ekkor jutottam el arra a pontra, hogy megkérdeztem a nőgyógyászomat: "Mit gondol? Rákos vagyok?" Tekintettel az összes tünetemre - a terhesség alatti fogyásomtól kezdve a szülés utáni folyadékon át a vérrögig - az orvosom azt válaszolta, hogy ez is egy lehetőség. Csak azt nem tudta, hol lehet a daganat.
November 5-én megérkezett a petefészek-biopszia eredménye, kiderült, hogy rákos vagyok. 4. stádiumú hasnyálmirigyrákom van. Abban a pillanatban megdöbbentem, és féltem. 31 éves voltam. Az én koromban ilyesminek egyszerűen nem szabadott volna megtörténnie! Azt hittem, csak az idősebbek kapnak hasnyálmirigyrákot. Egy későbbi genetikai teszt kimutatta, hogy a hasnyálmirigyrák genetikai mutációja, az úgynevezett PALB2 mutációja áll fent nálam.
Harc a rák ellen: kemoterápia, sugárkezelés, és műtét
Miután a kezdeti meglepetés elmúlt, megkönnyebbülést éreztem, hogy megtudtam, mi a bajom. És készen álltam a harcra.
Néhány héttel a diagnózis felállítása után, hálaadás körül kezdte el a kemoterápiát. A kezelési napok keményen teltek - a kemo kiütött. De azokon a napokon, amikor nem volt olyan rossz, igyekeztünk különleges dolgokat csinálni a családdal. Az élet valójában sokkal szebb, amikor halálos betegségben szenvedsz, mert napról napra élsz. Az onkológusom hamarosan egy arizonai hasnyálmirigyrák-specialistához irányított. Közben a hasnyálmirigyemben lévő daganat egyre zsugorodott. Igaz, hogy tumor már a csípőcsontomon is áttétet képzett, de a célzott kemoterápia megakadályozta a tovább terjedést.
Mivel a kemoterápia sikeres volt, a hasnyálmirigyrák-specialista azt ajánlotta, hogy keressek fel egy Wisconsinban élő orvost, aki a hasnyálmirigy-műtéteket végez. Ez a sebész elvállalta az operációt, de előtte sugárkezelést akart. Erre 2012 februárjában került sor, a hasnyálmirigyemben lévő daganatot pedig a következő hónapban távolították el.
Küzdelem az áttétek ellen
A hasnyálmirigy-műtétem után kemoterápiát kaptam, majd utána 3 havonta vizsgálatok következtek. 2014-ben az orvosok észrevettek egy foltot a bal tüdőmön, és biopsziát végeztek. Megint a hasnyálmirigyrák volt. Még abban az évben júliusban el kellett távolítani a bal tüdőm egy részét.
Közben, 2014 májusában rohamaim kezdődtek. Nem tudtam, hogy mi történik. Az orvosok azt hitték, hogy ez csak hátgörcs. De a rohamok folyamatosan rosszabbodtak. A vizsgálat kimutatta, hogy az agyam bal oldalán daganat van. Elküldtek egy világhírű agysebészhez, aki még az év novemberében eltávolította a tumort. A biopszia kimutatta, hogy ez is hasnyálmirigyrák volt, amely áttétet képzett. Egy hétig sugárkezeltek, hogy a maradék rákos sejtek is elpusztuljanak.
Minden elég jól ment egészen 2018 júliusáig, amikor ismét kiújult a daganat az agyamban. Ez újabb egy hét sugárkezelést jelentett. 2020-ban újból tumort találtak nálam, ezúttal a fejbőrömön. Ezután újabb műtét és újabb kemoterápia következett.
A kemoterápiát 2021 januárjáig folytattam. Ekkor az onkológusaim meséltek nekem egy immunterápiás kezelésről, amelyet olyan betegeken teszteltek, akik ugyanolyan genetikai mutációt hordoztak, mint én. Azok a betegek jól reagáltak rá, és az orvosaim azon tűnődtek, hogy vajon nálam is működne-e. Belementem. Szerencsére a gyógyszer nem okoz semmilyen mellékhatást nálam. Megkapom az infúziót, és utána folytathatom a napomat. Azóta 3 havonta járok CT, 4 havonta pedig MRI-vizsgálatra. A felvételeleim tiszták, nincsen nyoma a betegségnek, ezért az immunterápiát csodaszernek hívom - írta vallomásában az édesanya.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
