Rosszindulatú daganatok: ezek a vizsgálatok, tumormarkerek igazolhatják a rák jelenlétét
A rosszindulatú daganatok, elváltozások igazolására több vérvizsgálat is rendelkezésre áll, amelyek segíthetnek a kezelőorvosnak a pontos diagnózis felállításában.
Mit mutatnak meg a vértesztek?
Rosszindulatú daganatok gyanúja esetén vérvizsgálatokra is szükség lehet.
- Egyes vérvizsgálatokkal kimutathatóak a ténylegesen rosszindulatú daganatos sejtek.
- Más tesztek pedig a malignus daganatok által termelt fehérjéket vagy egyéb anyagok jelenlétét igazolhatják, illetve cáfolhatják.
- A tesztek információt adhatnak az orvosoknak arról, hogyan működnek az adott páciens szervei.
A vérvizsgálatokat önmagukban nem használják rosszindulatú daganatos megbetegedések diagnosztizálására, ugyanakkor ezek olyan támpontokat adhatnak, amelyek elvezethetik az orvosokat a megfelelő diagnózis felállításához.
Milyen tesztekre van szükség?
Teljes vérkép
A teljes vérkép, azaz hematológiai vizsgálat az egyes vérsejttípusok mennyiségét méri a vérmintában. Ezzel a teszttel igazolható a vérrák (leukémia).
Összfehérje vizsgálat
Az összfehérje vizsgálat a vérben lévő különböző fehérjéket találja meg, mint például az albumint, amit a máj termel és a vérben lévő fehérjék 60%-át teszi ki, illetve a globulinokat, amelyek néhány kivétellel (mint az immunoglobulinok és komplement fehérjék), szintén a májban képződnek.
Ez az elektroforézises vérvizsgálat, ami pl. a myeloma multiplex (plazmasejtek daganatos megbetegedése) diagnosztizálásához is használható.
Tumormarker tesztek
A rákos sejtek által termelt molekulák megtalálására irányuló tesztek a malignus daganatos sejtek által termelt vegyi anyagokat mutatják ki a vérből.
Hátrányuk, hogy nem mindig segítenek a diagnosztikában, mert sok egészséges sejt is előállíthatja ezeket a vegyi anyagokat. Ráadásul vannak olyan egészségügyi állapotok is, amelyek nem rosszindulatú daganatok, mégis a tumormarkerek magas szintjét okozzák a vérben. Ezért a tumormarker teszteket elsősorban a rák diagnosztizálása után használják, annak megállapítására, hogy a kezelés működik-e.
Ilyen lehet például a prosztata specifikus antigén (PSA – prosztata specifikus antigén) teszt, vagy nők esetében a petefészekrák kimutatására szolgáló (CA 125 – cancer antigén) teszt. Amennyiben a vérteszt nem várt eredményt mutat, más vizsgálatokra, eljárásokra is szükség lehet az ok feltárásához és a pontos diagnózis felállításához.
Röntgen, CT, MRI, ultrahang - mikor van ezekre szükség?
A daganatos betegségek kórisméjének felállításához képalkotó vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, honnan indul ki a daganat és érint-e esetleg más szerveket.
A kivizsgálás menete
A daganatos betegek ellátása összetett folyamat, így a betegek optimális ellátásának meghatározása több szakterület orvosainak (onkoteam) együttes feladata. A daganatos betegek kivizsgálásának menetét az onkoteam, illetve bizottság határozza meg, melynek tagja többek között a radiológus szakorvos.
- A daganatos betegségek kórisméjének felállításához képalkotó (röntgen, CT, MRI, ultrahang) vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, honnan indul ki a daganat és érint-e esetleg más szerveket.
- Emellett a tumor pontos szövettanának, biológiai és – szükség esetén – molekuláris biológiai jellegzetességeinek meghatározására is szükség van.
- Fontosak az egyéb belgyógyászati vizsgálatok is, melyek eredményéből megtudható, hogy milyen a beteg szív- és érrendszeri státusza, van-e egyéb társbetegsége – például magas vérnyomása, cukorbetegsége –, ugyanis mindez nagyban befolyásolhatja a terápiát.
Ezekre a kérdésekre keresik a választ a stádiummeghatározáskor
A daganatos betegségek stádiumának és kiterjedtségének megállapítása (staging) az állapotfelmérő vizsgálatok alapján történik. Ezek során az onkoteam azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy
- a daganat hol helyezkedik el,
- milyen a térbeli kiterjedése,
- milyen a szomszédos szervekhez való viszonya,
- beszűrődött-e a környező ép szövetekbe (infiltráció),
- és képzett-e regionális vagy távoli áttétet.
A staging egyben a betegség kiindulási állapotának rögzítését is jelenti, vagyis ehhez viszonyítják minden további beavatkozás és kezelés eredményességét. Ennek része az indokolt esetben molekuláris diagnosztikával kiegészített szövettani vizsgálat, a képalkotó vizsgálatok, valamint a laboratóriumi vérvizsgálatok eredménye. Ezeket a vizsgálatokat rendszeresen megismétlik (re-staging), hogy nyomon kövessék a kórfolyamat aktuális állapotát és az elvégzett kezelések eredményességét.
Miben segítenek a képalkotó vizsgálatok?
A stádium meghatározása során a képalkotó eljárások (elsősorban a CT és az MRI) fontos szerepet játszanak
- a tumor kimutatásában,
- a terápia utáni változások értékelésében,
- a kezelés szövődményeinek kimutatásában,
- a betegség követésében (az esetleg újra megjelenő vagy növekvő daganat lehető legkorábbi kimutatásában),
- valamint a sugárkezelés megtervezésében is.
Képalkotó diagnosztikus módszerek
A képalkotó eljárások főként a különböző hullámhosszúságú és rezgésszámú elektromágneses sugárzás szervezetbe bocsátását követően dolgozzák fel az onnan kinyert jeleket, és alkotnak képet belőlük.
Röntgen
A hagyományos röntgenvizsgálat alkalmas az emlők alapvizsgálatára (mammográfia), a tüdőgócok megtalálására (mellkasröntgen), a tápcsatorna megítélésére, valamint az elsődleges csontdaganatok kimutatására. A csontáttét azonban a röntgenfelvételen többnyire csak akkor vehető észre, ha mérete meghaladja az egy centimétert. A mellkas, a tápcsatorna, valamint a csontok röntgenvizsgálata nem alkalmas a tumorstádium pontos meghatározására.
Ultrahang
Az ultrahangvizsgálat a szervezet számára nem jár sugárterheléssel (a műszer a hangsugár visszaverődésének mértékét érzékeli), ezért gyermekek, várandósok, illetve sugárzásra érzékeny szervek (például here, pajzsmirigy) vizsgálatánál biztonsággal alkalmazható. Emellett a különböző mintavételezési eljárások (biopszia) nagy pontossággal elvégezhetők ultrahangos képalkotás alatt vezetve. Hátránya azonban, hogy az ultrahangnyaláb behatoló-áthatolóképessége korlátozott; a csont, a hasi zsír, illetve a bélgázok lehetetlenné teszik a mélyebben fekvő vagy általuk körülzárt területek vizsgálatát. A daganat kimutatásakor, vizsgálatakor sokszor végeznek ultrahangvizsgálatot, mely megtalálja a daganatot, kiegészíti a stádiummeghatározást (például felületi lágyrésztumornál, nyelőcső-, gyomor-, végbéldaganatnál).
Komputertomográfia (CT)
A CT-felvétel röntgenfelvételek sorozatából áll, „szeletenként” alkot térbeli képet a vizsgálandó szervről. A szeletenként készült képfelvételek számítógép segítségével állnak össze háromdimenziós képpé. A hagyományos röntgenvizsgálathoz képest a CT a jóval kisebb (néhány milliméteres) elváltozásokat is kimutatja. A nagy felbontású CT-t (HRCT) a tüdő rendkívül részletes vizsgálata során alkalmazzák. Az ún. multi-detektoros-CT (MDCT) gyors szkennelést, teljestest-információt, jó minőségű képeket nyújt. A CT-t standard módszerként alkalmazzák az onkológiai képalkotó diagnosztikában.
Pozitron emissziós tomográfia (PET)
A testbe – a vizsgált szervbe – pozitronokat sugárzó izotópot (11C, 13N, 15O, 18F) tartalmazó molekulákat juttatnak belégzéssel vagy injekcióval. A bejuttatott jelölt molekula – leggyakrabban speciális cukor – részt vesz a sejtek élettani folyamataiban, így az izotóp hasznosulásának nyomon követésével megfigyelhetővé, láthatóvá válik a vizsgált szövet viselkedése. Az anyagcserefolyamatok megjelenítése a daganatok élettanitól eltérő, fokozott anyagcserefolyamatának kimutatásán alapszik. Ily módon a PET lehetővé teszi már a korai, a szervi elváltozásokat megelőző, kórossá vált sejtes anyagcsere-folyamatok vizsgálatát. Előnyei elsődlegesen az agydaganatok, a tüdődaganatok, a fej-nyak és a nyelőcső daganati, a végbéldaganatok, a melanoma malignum, valamint a nyirokrendszer daganatainak vizsgálata során mutathatók ki.
PET/CT
A teljestest-információt nyújtó PET/CT vizsgálat a pozitron emissziós tomográfia és a komputertomográfia egyesítésével létrejött diagnosztikai módszer, napjaink egyik legkorszerűbb vizsgáló eljárása. A kétféle vizsgálómódszer növeli egymás érzékenységét, fajlagosságát és pontosságát, mivel ötvözi a PET érzékeny anyagcsereaktivitás-megjelenítését a CT pontos szeletanatómiájával. Alkalmazható a távoli daganatszórás klinikai gyanúja, a terápia hatékonyságának kiértékelése, a kiújuló, visszatérő daganat megítélése, valamint ismeretlen elsődleges daganat keresése céljából. Támpontot nyújthat továbbá a műtét vagy sugárterápia után a kezelés következményeként kialakult hegesedés és a visszatérő daganat elkülönítéséhez is.
Mágneses rezonancia
Az MR-készülék nagy pontosságú diagnosztikai eszköz, mely nagyon részletes képet ad és lehetővé teszi a lágy szövetek alapos vizsgálatát is. Az MRI mágneses jelekkel célozza meg a testben előforduló hidrogénatomokat, ily módon nyújtva komplex információt a daganatról és annak terjedésről. Előnye, hogy nem terheli a szervezetet ionizáló sugárzással, magas térbeli és kontrasztos felbontást, a legjobb lágyrész felbontást, valamint a szövetre jellemző és működésére vonatkozó információt szolgáltat, továbbá áramlás-ábrázolást is lehetővé tesz. Az MR-vizsgálat azon betegek esetében is alkalmazható, akiknek kontrasztanyag-érzékenysége vagy rossz vesefunkciója miatt nem végezhető el a CT-vizsgálat.
Az ún. dinamikus MR-vizsgálattal az idő függvényében vizsgálják az intravénásan adott kontrasztanyag megjelenését és megoszlását a szövetekben. Ezt a módszert elsősorban a máj rosszindulatú daganatai, az emlőrák és a kismedencei daganatok megítélésére, illetve az onkológiai kezelések után jelentkező hegesedés és a visszatérő daganat elkülönítésére alkalmazzák.
Angiográfia
Az angiográfia az erek kontrasztanyag segítségével végzett vizsgálatát jelenti. Ezt a vizsgálómódszert akkor alkalmazzák – elsősorban a daganatos betegek ellátása során –, ha például egy műtétet megelőzően tájékozódni kívánnak a daganat erezettségéről, illetve az azt tápláló- és a szomszédos erek állapotáról. A daganatos betegek kivizsgálásában az angiográfia szerepét gyakran a kontrasztanyaggal végzett ún. MR-angiográfia (MRA) tölti be.
Olvasta már?
- Bőrrák tünetei: ilyen tünetekről ismerheti fel időben
- Bőrdaganatok tünetei és kezelési módjai: íme, az ABCDE-módszer
- Megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók: ekkor utalnak nyirokrákra
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Tumormarkerek az orvosi leleten: ezek a rövidítések rákos elváltozást jelölnek
