Rákbetegség-túlélők, milyen élet vár rájuk?
Milyen élete van a rák túlélőinek? Amikor valakivel közli az orvosa, hogy daganatos beteg, abban a pillanatban hatalmas lelki trauma éri. Éppen ezért már Magyarországon is több mint húsz éve a létezik az onkológiai ellátáson belül a pszichoonkológia, amely a betegek pszichés jóllétével, kezelésével foglalkozik. De vajon ki törődik a túlélőkkel és milyen élet vár rájuk?
Konkolÿ Thege Barna, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa és kollégái ezért a rákbetegek életminőségét vizsgáló kutatásba kezdtek. Míg külföldön számos kutatás foglalkozott már a rákbetegséget túlélők életminőségével, addig itthon kevés ilyen vizsgálat zajlott. Ez már csak azért is meglepő, mert a betegek pszichés támogatása, a pszichoonkológia révén húsz éve fontos szerepet játszik a daganatos betegek terápiájában.
"Ha azt mondjuk, kevés vizsgálat zajlott a magyar rákbetegek pszichés státuszának felmérésére, akkor még kevesebbet tudunk arról, hogyan élnek a betegséget hosszú távon túlélő vagy gyógyult betegeink. Milyen a rákbetegség és a kezelések hosszú távú hatása életminőségükre, mentális funkcióikra, lelki működésükre?"- teszik fel Konkolÿ Thege Barna és kollégái a kérdést az "Akik túlélték a betegséget – Daganatos betegek életminősége egy retrosprektív vizsgálat tükrében - című tanulmányukban.
Amint arról a Semmelweis Figyelő írása beszámolt, a kutatás célja a betegek hosszú távú életminőségének a vizsgálata volt, amelybe a Szent László Kórházban 2001-2006 között gondozott emésztőrendszeri rákbetegeket vontak be. Ehhez a tudósok kérdőíves vizsgálati módszert választottak, amellyel szemben a betegek nagyrészt elutasítóan reagáltak. Az elküldött 240 kérdőívből összesen csupán 64 érkezett vissza. Érdekes következtetéseket vonhatunk le már csak ebből is, hiszen a betegek elutasítása is árulkodhat aktuális lelki állapotukról. A kérdések kitértek a betegség alatti lelki harcra, a kórházi ápolással kapcsolatos szorongás, depresszió érzésére és az életük jelenlegi értelmére.
Pszichés kezelést is kaptak
A betegek a kezelésük idején többféle lelki támogatást is kaptak. Egy részük úgynevezett pszichoedukációban részesült, amely során tájékoztatást kaptak az állapotukkal és a kezelés mellékhatásaival kapcsolatban, mások stresszkezelő vagy megküzdési tréningen is részt vettek, és voltak, akik saját igényeiknek megfelelően egyéni pszichoterápiás kezeléseken vettek részt.
Az eredmények szerint - ahogyan az várható volt - a betegek a gyógyulásuk után is szignifikánsabban szorongóbbak voltak és a depresszió is nagyobb arányban jelentkezett náluk. A kutatók szerint a betegségélmény kapcsán a legnehezebben viselhető lelki állapot a betegek számára a biztonság és az életbe vetett bizalom elvesztése volt. Ezt jelzik a "Mi volt a legnehezebben viselhető dolog a betegség kapcsán" kérdésre adott válaszok. A betegség tudatának ténye, a halálfélelem folyamatos jelenléte, a bizonytalanság megélése érzelmileg ugyanis igen megterhelő a betegek számára. Többen említik például a kirekesztettség érzetét az egészségesek közül, valamint azt, hogy tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érezték magukat.
"A mintában szereplő betegek életminősége a kezelések befejezése után 4–9 évvel a szubjektív megélés szerint jó színvonalú, alacsony szintű depresszió és szorongás jellemzi. A betegségélmény pozitív változásokat hoz a személyes működésben, az élethez, környezethez való viszonyban. Ennek ellenére a rákbetegség árnyéka, visszatérésének fenyegetése folyamatosan jelen van életükben" - összegezték az eredményeket a kutatók.
