Kétségbeesés és remény a gyermekonkológián

Hogyan lehet egy daganatos kis betegnek elmagyarázni, hogy mi és miért történik vele? Vagy hogyan lehet egy szülővel megértetni, hogy el fogja veszíteni a gyermekét? És hogyan lehet nap mint csak velük foglalkozni? Ezekre válaszolt Kovács Dénes, akinek ez a munkája. Tanatológus a Szegedi Gyermekklinika Onkológiai Osztályán.

"Kedves Dénes! Kérem, menjen be a gyerekhez, mert nem bírok vele! Egy kicsit rendbe kell tenni a lelkét!" – kérte a Szegedi Gyermekklinika Onkológiai Osztályán egy asszony. Kovács Dénes pszichológus, tanatológus pedig siet, mert szükség van rá. Később elmondja: lassan négy éve dolgozik az osztályon, ahol daganatos kicsiket gyógyítanak - olvasható a Délmagyarország riportjában.

– Az én feladatom, hogy útitársuk legyek életük egy nehéz időszakában, amely néhányuknak egyben az utolsó is. Az ember mindig tevékenykedni akar, de egy daganatos embernél vagy egy haldoklónál elvész a cselekedet jelentősége, a létezésé nő meg. Egy német szakember szerint a beteg és a lelki segítő között olyan kapcsolat van, mint egy zenekarban az első- és másodhegedűs között. A beteg játssza a fő melódiát, a segítő pedig a háttérben adja a kíséretet.

Kovács Dénes azt mondja: a klinika professzora, az osztályvezető és a nővércsapat nyitottságának köszönhetően két kollégájával, egy mentálhigiénés szakemberrel és egy szociális munkással olyan pszichoszociális környezetet tudtak kialakítani, ahol a szülők el tudnak feledkezni arról, hogy az ő gyerekük vajon meghal-e. Annak ellenére, hogy a statisztikák ma már 70-80 százalékra teszik a gyógyulás arányát, minden szülő átesik ezen. Lehetne 99 százalék is, mert az az egy százalék bizonytalanság elég erős ahhoz, hogy a szülőkön átsöpörjön egy óriási félelem és szorongáshullám. A tanatológus feladata, hogy olyan helyzetekben is tudjon bizakodni, amikor a gyerek és a felnőtt már nem. És tegye mindezt úgy, hogy ez a bizakodás ne váljon hamis reménnyé vagy illúzióvá, hanem bizalommá, a gyógyulásba vetett hitté alakuljon át.

Az embert próbáló küzdelem néha mégsem a győzelem felé vezet. A lelki segítő feladata ilyenkor a legnehezebb, mert a családokat el kell juttatni az elfogadás egy szintjéig. Hogy ha bekövetkezik a halál, a szülők ne magukat hibáztassák, hanem megértsék, olyan dolog történt, ami nem embertől függ.

A cikk folytatását ld. a oldalon.