Ezért lehet életmentő a célzott hasnyálmirigyrák-szűrés!
A hasnyálmirigydaganat korábbi stádiumban történő felismerése hozzájárulhat a túlélési esélyek növeléséhez.
A hasnyálmirigy ductus adenokarcinóma 5 éves túlélési aránya alacsony, és gyakran csak a betegség későbbi szakaszában fedezik fel. Az általános lakosság számára nem ajánlott a szűrés, de azok számára, akiknél magas a kockázat – például családi halmozódás vagy genetikai hajlam miatt –, a rendszeres megfigyelés előnyös lehet.
Az 1998-ban indított hasnyálmirigyrák-szűrési program (CAPS, The Cancer of the Pancreas Screening) több mint két évtizede vizsgálja az ilyen célzott megfigyelés hatékonyságát, de továbbra is kérdéses, hogy ez valóban javítja-e a túlélési esélyeket. A jelenlegi elemzésben 26 magas kockázatú személyt vizsgáltak, akik a CAPS-programban vettek részt, és akiknél végül hasnyálmirigy ductus adenokarcinómát diagnosztizáltak. Ezek az egyének diagnózisuk előtt évente endoszkópos vagy MRI-vizsgálaton estek át.
Amanda L. Blackford (Johns Hopkins Medical Institutions, Baltimore) és munkatársai a JAMA Oncology-ban megjelent tanulmányukban ezt a 26 beteget összehasonlították 1504, a Surveillance, Epidemiology, and End Results (SEER) adatbázisból származó, hasnyálmirigy ductus adenokarcinómás kontrollpácienssel. A magas kockázatú egyének és a SEER kontrollbetegek életkora, neme és diagnózisának éve megegyezett. Az elsődleges vizsgált szempontok a daganat stádiuma a diagnózis idején, a teljes túlélés és a hasnyálmirigyrák-specifikus halálozás voltak.
A vizsgálat eredményei
Míg az amerikai lakosság mindössze 10,3%-ánál diagnosztizáltak korai (I.) stádiumú hasnyálmirigyrákot, addig a magas kockázatú egyének körében ez az arány jelentősen magasabb, 38,5% volt. A II. stádiumú betegséget az amerikai lakosság 25,1%-ánál, a magas kockázatú egyének 30,8%-ánál állapították meg.
A daganat medián mérete a diagnózis idején kisebb volt a magas kockázatú egyéneknél, mint a kontrollbetegeknél, és szignifikánsan kevesebb magas kockázatú egyénnél találtak távoli áttétet a diagnózis idején (M1 stádium), mint a kontrollbetegeknél.
Összességében a magas kockázatú egyének átlagosan 4,5 évvel tovább éltek – medián 61,7 hónapot – mint a kontrollbetegek, akiknél a túlélés mediánja 8 hónap volt. A 20 magas kockázatú, szűréssel felfedezett rákos betegnél a medián teljes túlélés még hosszabb, 144 hónap volt. Az 5 éves túlélési arány szignifikánsan jobb volt a magas kockázatú csoportban (50%), mint a kontrollcsoportban (9%). Öt év elteltével a magas kockázatú egyének esetében jelentősen alacsonyabb volt a hasnyálmirigyrákban való elhalálozás valószínűsége.
A magas kockázatú egyének megfigyelése lehetővé teszi a kisebb méretű, korai (I.) stádiumú daganatok gyakoribb felismerését, ezáltal jelentősen növeli a hosszú távú túlélés esélyét, mint az általános, szűrésen át nem esett betegeknél. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a hasnyálmirigyrák szempontjából magas kockázatú egyének célzott megfigyelése javíthatja a klinikai kimeneteleket.
A vizsgálat egyik fő korlátozása, hogy nem tartalmazott kontrollcsoportot szűrésen át nem esett, magas kockázatú egyénekből.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Hasnyálmirigyrák: vizsgálatok, amikkel már korán diagnosztizálható
