Gyógyító szike

Csaknem minden daganattípusra igaz, hogy az emberek bármennyire is félnek kés alá feküdni, az egyik legjobb hír, amit egy tumorral összefüggésben közölhet velük az orvos, hogy az "műthető." Alapesetben ugyanis akkor műtenek meg egy tumort, ha esély van annak teljes eltávolítására, s a szervezet daganatmentessé tételére.

A műthetetlen daganatok annyira összekapaszkodtak környezetükkel, hogy eltávolításuk lehetetlen, vagy – például agytumoroknál – az elhelyezkedésük miatt nem lehet operálni, mert az létfontosságú szervi részt érintene. Ugyancsak műthetetlennek (inoperábilisnak) tartják azokat a betegségeket, amelyek annyira szétterjedtek a szervezetben, hogy egy-egy szerv megoperálása csak terhet róna a betegre, érdemi javulást nem hozhatna számára.

Több szerv műtéte egy időben

A ráksebészet fejlődése kétirányú: egyik irány a szervmegőrzés, szervmegtartó műtétek lehetőségének kibővülése, a másik az operációk többszervi kiterjesztése. Ez azt jelenti, hogy ha a daganat a kiindulási szervről közvetlenül ráterjed a környező szerv(ek)re, akkor az nem jelent feltétlenül műthetetlen állapotot. Ennek megítélése nagy gyakorlatú daganatsebész kompetenciája, ezért fontos, hogy a kezelésekről döntő orvoscsoportban ("onkoteam"-ben) ilyen sebész jelen legyen, illetve speciális helyzetben ilyen szakembert alkalmilag bevonjanak a döntésbe.

A szakmaközi együttműködés azért is fontos, mert a többszervi (multivisceralis) műtét után kiemelt jelentősége van a kemoterápiás és/vagy sugárkezelésnek, mert csak az ad reményt a sebészi eredmény tartós megőrzésére, a kiújulás megakadályozására, illetve késleltetésére.

Olykor kivehetetlennek ítélt daganatok esetében is szükségessé válik a műtét. Ez olyankor kerül napirendre, ha a tumor súlyos panaszokat okoz – például bélelzáródás veszélye fenyeget, epeúti- vagy hasnyálmirigy daganat esetében a tumor gátolja az epe elfolyását, s emiatt sárgaság lép fel, netán súlyos idegrendszeri panaszokat okoz egy növekvő tumor az agyban vagy a gerincvelőben. Ezekben a súlyos állapotokban az operáció már nem a daganatmentesség elérését tűzi ki célul, hanem a beteg életminőségének javítását célzó tüneti kezelésnek tekinthető.

A nyirokcsomók eltávolítása

Egy tumor közelében lévő – úgynevezett regionális – nyirokcsomók eltávolítására azért kerül sor, mert a daganat nemcsak a vérárammal, hanem a nyirokrendszeren keresztül is képes terjedni, majd áttéteket adni más szervekben. Korábban nagyon nagy műtéteket jelentett a nyirokcsomók kiterjedt eltávolítása, ez mára nagymértékben csökkent.

Az orvosok rájöttek: az áttétképződés nem véletlenszerűen következik be, hanem előre meghatározható útvonalon történik, ezért a tumor közelében lévő első nyirokcsomó megbízható jelzője annak, hogy elindult-e a kedvezőtlen folyamat.

Ezt a nyirokcsomót őrszemnek (sentinel) nevezik: ha ebben a szövettani feldolgozás során nem mutathatók ki daganatsejtek, akkor csaknem biztos, hogy az utána következő nyirokcsomókban sem lehetnek, tehát felesleges volna azok kioperálása. Ez a módszer nem vethető be azonban minden esetben. Kezdetben a fültőmirigy daganatainál kezdték alkalmazni, majd elterjedt a melanoma, később az emlőrák kezelésében. Az utóbbi időszakban egyes korai nyelőcső- és gyomordaganatok esetében is kezd teret nyerni az eljárás.