2 éves kislányom hirtelen nagyon szégyenlős lett, mi okozhatja ezt? Az orvos válaszol
Fürdés előtt nem akar levetkőzni, sírva rohan a kádba.
A vakcinainfós orvosokhoz az alábbi kérdés érkezett egy aggódó édesanyától:
"Tisztelt Doktorok! Gyermekpszichológusi segítségre van szükségem, azt hiszem. Lány, 2 év 3 hós, egészséges, minden ajánlott és kötelező oltás, csak eurovit D, bölcsődés (8 fős kiscsoport). 3 hós kora óta babaúszik a nagyszülők otthoni kis fedett pancsolójában, a napi kádban fürdés vagy zuhanyzás sosem volt gond. Pucérkodni szeretett, bilire szívesen ült, egyszer-kétszer produkált is, azt egy hétig mindenkinek büszkén mesélte. Babáival szerepjátszik, ők még mindig biliznek, és nagyon meg vannak érte dicsérve, és legtöbbször csupaszok. Ő viszont nem, két hónapja. Akkor egyik napról a másikra visítva sírt, ha javasoltuk hogy fürdes előtt a szokásos módon üljön bilire. Azóta sem hajlandó, sír, ha csak szóba kerül. A bölcsiben is ment bilizni a többiekkel két hónappal ezelőttig, azóta ott sem. A ruháit nem hajlandó levenni, ha fürdés előtt vetkőztetjük, sírva rohan a kádba (azelőtt pucéran futkosott, hogy kapjuk el...). A kádban már eljátszik legtöbbször, fél-háromnegyed órát (ülve, ha nem látszik ki). Mamáéknál a medence említésétől is sírva fakad, haza akar jönni, minden baja lesz. Fürdőruhában sem hajlandó lenni. Elképzelni nem tudom, mi változott meg ilyen hirtelen, minden előzmény nélkül, és nagyon megijeszt a jelenség. Kérem segítsenek, mi okozhatja ezt? Nagy a baj? Hova, milyen szakemberhez forduljak egy ekkora gyermekkel? Nagyon köszönöm!"
Az orvos válasza:
Kedves Kérdező! Abban a korban van, amikor alakul az autonómia, az "enyém", ezzel együtt a szeméremérzet is, ez szerintem nem rossz hír, egyelőre fogadják el nyugodtan, fog ez csitulni, pl. ha önöket is látja majd fürdődresszben újra többször, stb. Az, hogy a bilizéssel leállt, abban szintén benne van az autonómia, az én produktumom az enyém, a saját hatalmamban akarom tartani. Ez is fog változni, mondják el nyugodtan, hogy maguk épp vécére indulnak, maguk már oda, mert nagyok, ha ő is nagy lesz, majd ő is oda fogja, amíg ilyen kicsi, addig kell csak a pelenka – nem fogja akarni örökké, hogy ő kicsi legyen. Ha ez néhány hónapon belül nem oldódik az elfogadással és támogatással, akkor érdemes esetleg a nevelési tanácsadó (jelenleg a pedagógiai szakszolgálatok égisze alatt) segítségét kérni.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!