Gátat vetni a rák terjedésének...
Áttétek: gátat kell vetni a rák szétterjedésének! A rosszindulatú daganatok rosszindulatúsága abban rejlik, hogy nemcsak növekedésre képesek, hanem be tudják szűrni a környező szerveket: sejtjeik a nyirokkeringésbe vagy a véráramba betörve eljuthatnak, s megtapadhatnak helyi vagy távoli nyirokcsomókban, távoli szervekben is, ezzel intézve több fronton agresszív támadást a szervezet ellen. Az áttétek terjedése sokrétű és bonyolult biológiai folyamat, amelynek megismerése és megértése jelentheti az első lépést az ellenük való küzdelemben. Az onkológusoknak egyre több fegyverük van a metasztázisok ellen: ha elpusztítani nem is tudják, törekednek minél hosszabb időn át való kordában tartásukra. A RÁKGYÓGYÍTÁS magazinban prof. dr. Tímár József, nemzetközi szinten elismert rákkutató közreműködésével térképezzük fel mindazt, amit egy rákbetegnek és a családtagoknak tudni érdemes az áttétek kialakulásáról, szóródásáról, kezelésük korlátairól és lehetőségeiről.
A jóindulatú daganatok rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül helyezkednek el, ahhoz hasonló szöveti szerkezettel rendelkeznek. Általában lassan növekednek, s nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket. Panaszt ugyan okozhatnak, mert nyomhatnak idegeket, növekedésük folytán akadályozhatják az adott szervet a működésben, ám rendszerint eltávolíthatók vagy gyógyíthatók, a kiújulás általában ritka. Alapvető különbség a jó- és a rosszindulatú tumorok között, hogy utóbbiaknak megvan a biológiai képességük arra, hogy áttéteket, orvosi szóval metasztázisokat hozzanak létre.
– Nem is gondolnánk, az orvosok mennyi ideje tisztában vannak azzal, hogy a rosszindulatú daganatok szét tudnak terjedni a szervezetben. Már az 1800-as évek második felében is pontos ismeretekkel rendelkeztek a rák azon jellegzetességéről, hogy egy daganat az elsődleges kifejlődésével párhuzamosan, esetleg rövidebb-hosszabb idővel azt követően más szervekben is képes megjelenni – érzékelteti prof. dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének igazgatója, hogy a metasztázisok milyen régóta foglalkoztatják a kutatókat.
Hogyan keletkeznek a metasztázisok?
A daganatképződés lényege, hogy a kóros sejtek genetikai jellemzőik miatt a normálisnál gyorsabban szaporodnak, illetve nem működik bennük megfelelően a programozott sejthalál (apoptózis), azaz a folyamatos osztódás révén egyre nagyobb kiterjedtségű és tömegű tumorhalmazt hoznak létre. Ez az alapfolyamat nagyjából azonos mindenféle daganat esetén, ugyanakkor az egyes tumorok eredetüket tekintve, szövettani, genetikai jellemzőikben, viselkedésükben, terjedési gyorsaságukban és áttétképzési hajlamukban nagy eltéréseket mutatnak. Ez az oka annak, hogy általánosságban nincs értelme a rosszindulatú daganatos beteg gyógyulási esélyeiről, általában a betegek életkilátásairól beszélni, mert a nagy kategóriákon túl legalább kétszáz különféle típusú daganatot különböztetnek meg a szakemberek.
prof. dr. Tímár József – Az egyes daganatok más-más biológiai stratégiákat alkalmaznak az áttétek kialakítására. Módszereik ugyanakkor alapvetően nem különböznek azoktól az egészséges sejtekétől, amelyek vándorlásra képesek a szervezetben, mint például a fertőzések ellen védő fehérvérsejtek – magyarázza Tímár József. Hozzáteszi: egymillió vagy tízmillió daganatsejt közül általában csak néhány képes a vándorlásra. Ez ugyan nagyon kevés, viszont ha belegondolunk, hogy egy-egy daganat összesen több milliárdnyi sejtből állhat, akkor azok között bizony már jócskán lehetnek olyanok, amelyek terjedni képesek. Logikus, hogy minél nagyobb egy daganat, annál nagyobb a kockázata az áttétképzésre képes tumorsejtek jelenlétének.
Az elsődleges tumor mérete és az áttétek megjelenésének kockázata ugyanakkor nem egyenesen arányos. Daganatonként változó, hogy milyen sűrűn fordulnak elő olyan ráksejtek, amelyek képesek a vándorlásra: egy vastagbéldaganatban vagy emlődaganatban lehetséges, hogy csak egy több centiméteres tumorméretnél éri el a kritikus szintet ez a sejtszám, míg például egy bőrön megjelenő agresszív melanoma már néhány milliméteres állapotában képes a sejtjeit eljuttatni a test legkülönbözőbb részeibe. Részben ez a magyarázata, hogy egyik rákbetegnél hónapokon belül megjelennek áttétek, míg másnál akár egy évtized is eltelik addig, míg kimutatható méretűre terebélyesedik egy metasztázis.
Terjedés a szervezet sztrádáin
Háromféle daganatterjedési módot különböztetnek meg az orvosok. Amint Tímár József fogalmaz, a helyi terjedés képessége a legkisebb rossz, erre a jóindulatú daganatok is képesek. Ugyan a tumor a fizikai terjedés során is behálózhatja a környező szöveteket, s átterjedhet más szervekre, ám ha időben észreveszik, a sebésznek sikerülhet teljesen eltávolítani, esetleg az operáció után egy sugárkezeléssel tovább csökkenthető a kiújulás kockázata.
Veszélyesebb, ha a daganatsejteknek sikerül betörniük a nyirokrendszerbe, mert a nyirokutak sztrádaként hálózzák be az egész szervezetet, azaz már nem lehet úgy kontrollálni a daganatot, mintha csak egy helyen lenne jelen. A nyirokutak viszonylag egyszerű anatómiai szerkezetűek, hiszen például biztosítaniuk kell, hogy a betegségek ellen küzdő fehérvérsejtjeink ki és be tudjanak járni a nyirokér-falakon – ezt használják ki a ráksejtek is. Igaz, ekkor még nincs minden veszve, mert bár ide "egyszerűbb" bejutni, ám az immunrendszer a daganatsejtek jelentős részét képes elpusztítani. A nyirokerek érintettségét jelzi, ha a szűrőként viselkedő nyirokcsomók kóros növekedésbe kezdenek – ezért szokták az érintett szerv körüli regionális nyirokcsomókat megvizsgálni, egy műtét során eltávolítani. Amint a professzor ugyanakkor rámutat, önmagában a nyirokcsomókban növekvő áttétek ritkán okoznak az életet veszélyeztető állapotot, jelenlétük viszont kórjelző.
A krízishelyzetekért sokkal inkább az életfontosságú szervekben – tüdőben, májban, agyban – kialakuló metasztázisok a felelősek, amelyek gyakran a véráram útján jutnak el a szervezet legkülönfélébb részeibe. Bár a vérerekbe nehezebb bejutni, s az immunrendszer ott is sok ráksejtet elpusztít, de azok egy része jól álcázza magát, s kivédi a támadást. A ráksejtek ugyan ebben a környezetben nem élnek sokáig, ám megfelelő kezelés nélkül az utánpótlásuk, s így a kockázat is folyamatos.
