Futás az emberi méltóságért (Hospice Alapítvány)
A Magyar Hospice Alapítvány Méltóság Mezeje programjának egyik kiemelt idei eseménye lesz 2010. április 23-án 15 órakor a tavaly hagyományteremtő céllal elindított Nárcisz Futófesztivál a Margitszigeten, az Atlétikai Centrumban. Támogatásukat kifejezve sárga pólóban együtt futnak a gyerekekkel ismert közéleti személyiségek, sportolók, önkéntesek és támogatók. Részt vesznek kerekes székesek és gyengénlátók is, akik jelenléte erősíti a programba bekapcsolódott gyerekek egymás elfogadása iránt érzett nyitottságát. A nárcisz szerte a világon a rákbetegeket, rákban haldoklókat gondozó szervezetek gyakori szimbóluma; az életnek, a reménynek, a halál legyőzésének, a szeretetnek, a ragaszkodásnak a kifejezője.
A Méltóság Mezeje program 2007-ben indult útjára azzal a céllal, hogy a nárcisz szimbólumhoz kapcsolódó eseményekkel felhívjuk a figyelmet a társadalmi felelősségvállalás szükségességére és arra, hogy az emberi méltóság életünk végén is megőrizhető és meg is kell őrizni azt. Mindehhez ősszel nárciszhagymákat ültetünk a csatlakozott városok frekventált terein, tavasszal pedig a nárcisz virágzásának idején futást szervezünk az emberi méltóság jegyében.Évről évre egyre több város csatlakozik a Méltóság Mezeje programhoz.
Ennek köszönhetően 2009 októberében már 18 településen Budapesten, Debrecenben, Egerben, Pécsett, Sellyén, Százhalombattán, Szombathelyen, Veszprémben, Vácott, Nagykovácsiban, Szegeden, Budakeszin, Herceghalmon, Nyíregyházán, Hódmezővásárhelyen. Mohácson, Szekszárdon rendeztek virágültetéssel egybekötött eseményeket. Az egyes rendezvények létrejöttében a helyi hospice szervezetek, a helyi önkormányzatok, a helyi iskolák és a városi kertészeti vállalatok vállaltak szerepet.
A Méltóság Mezeje programhoz iskolák is csatlakoztak. Elindítói úgy vélik, hogy már gyermekkorban el kell kezdeni azt a tudatos nevelést, amely a betegséghez és az elmúláshoz való viszonyt természetessé teszi és fejleszti a gondoskodás, segítségnyújtás iránti nyitottságot. Az első esztendő tapasztalatai, valamint a pedagógusok és a gyerekek visszajelzései azt mutatták, hogy valóban szükséges már gyerekkorban foglalkozni az élet és elmúlás kérdéseivel, csak mindehhez meg kell találni a megfelelő eszközöket.
Ebből kiindulva a program első három évében a csatlakozott oktatási intézményekkel összegyűjtött tapasztalatok alapján elkészült egy olyan képzési program, amely mintát és alternatívát ad arra, hogy a hospice gondolatköre és attitűdje a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve, hogyan és miként jelenhet meg a mindennapi oktatási gyakorlatban. Az alapvető cél, hogy a program által képviselt szellemiség része lehessen a magyar oktatáskultúrának.
Kiadó: Magyar Hospice Alapítvány