Az első gyanús ráktünettől a diagnózisig: mi történik ilyenkor a pácienssel?

Vizsgálat

2024. szeptember 07. 10:04

Egészségkalauz

Ha pozitív lett a szűrővizsgálati eredmény, nem szabad sokáig tétlenkedni.

A diagnózissal meginog a biztonságérzet, megjelenik a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a halálfélelem. A szorongást fokozhatja a kiszolgáltatottságtól való tartás, a családtagokért való aggodalom. A betegség során hosszabb-rövidebb ideig jellegzetes lelkiállapot lehet a pánik, az érzelmek kifejezésének nehézsége, a düh, a tanácstalanság, a reménytelenség, a tehetetlenség és a káosz érzete, a befelé fordulás vagy az átgondolatlan kapkodás.

A továbblépés útja, hogy a beteg és a család ne ragadjon bele a pánikba: fontos, hogy minél előbb azokra a praktikus teendőkre tudjanak koncentrálni, ami az adott szituációban reálisan segíthet a javulásban. A diagnózis után a rákos betegségeket leggyakrabban

kemoterápiával,
sugárkezeléssel
vagy sebészeti beavatkozással kezelik.

Azoknál a daganatos betegeknél, akik kapnak onkopszichológiai segítséget, nemcsak a gyógyulási arányok le-hetnek jobbak, de abban is lényeges különbség mutatkozhat, miként alakul a kórházi kezelés utáni életminőségük.

Ha néhány tünet kapcsán felmerül bennünk a rák gyanúja, ne késlekedjünk, azonnal forduljunk orvoshoz! Annak érdekében, hogy a daganatos megbetegedések kialakulását már korai stádiumban felfedezzük,

ezt a nyolc figyelmeztető jelet kell megjegyeznünk:

1 Anyajegyen, szemölcsön látható változások
2 Indokolatlan fogyás
3 Nyelési nehézségek
4 Nem múló köhögés, rekedtség
5 Érezhető csomó, duzzanat a mellben, herékben
6 Fekély, sérülés a bőrön, ami nem gyógyul
7 Véres, szokatlan széklet, vizelet
8 Szokatlan vérzés, váladékfolyás

Ha ezek közül bármelyiket 2 hétnél hosszabb ideig észleljük, azonnal konzultáljunk a háziorvosunkkal, szakorvossal. Az első vizsgálat és a beteg kikérdezése, panaszai alapján az orvosok eldöntik, hogy a beteget szakorvoshoz, esetleg egyből onkológushoz irányítják vagy elkezdik a betegség kivizsgálását.

Daganatdiagnosztika: CT, MR és citológia

A CT- és MR vizsgálatok a daganatdiagnosztika fontos részét jelentik, de azok alkalmazását az egyéb diagnosztikai módszerek ismeretével az adott daganat gyanúja esetén nem minden esetben és főként nem a kivizsgálás első lépéseként kell alkalmazni.

Vannak olyan esetek (pl. nőgyógyászati vagy fej-nyaki daganatok), amikor a legegyszerűbb fizikális vizsgálat után egy egyszerű citológiai vagy szövettani mintavétellel azonnal definitív diagnózishoz lehet jutni és csak ezt követi az Onkoterápiás protokollban meghatározott további daganatdiagnosztikai módszerek alkalmazása.

Sok esetben a CT által okozott ionizáló sugárzás elkerülhető egy jóval informatívabb, a beteg szervezetét kevésbé megterhelő és olcsóbb ultrahang (pl. pajzsmirigy, lágyrész daganatok) vagy endoszkópos vizsgálattal (pl. nyelőcső, gyomor, vastagbél daganat). Vannak olyan esetek is (pl. nyirokrendszer daganatai, mellkasi daganatok), amikor a CT és MR vizsgálat helyett egyből a teljes-test PET-CT vizsgálat javasolt – ami előtt a CT vizsgálat elvégzése felesleges és káros is lehet.

Fentiek alapján a feltételezett daganat jellegétől függően csak az esetek egy részében szükséges a betegeket CT és/vagy MR képalkotó diagnosztikai vizsgálatokra irányítani. Ennek eldöntése az adott szervrendszerhez specifikusan értő szakorvos vagy onkológus feladata. A daganat igazolódása esetén a beteget pedig onkológiai központba kell irányítani, ahol a szakmai protokollok szerint az onkológiai bizottságok (ún. onko-teamek) hivatottak felállítani a további kivizsgálás és kezelés menetét, lépéseit.

A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok csak a daganat illetve áttétképződés gyanújára adnak felvilágosítást, de nem elegendőek a daganat típusának meghatározására és a terápiás terv kialakítására. A daganatdiagnosztika egyik leglényegesebb eleme a szövettani diagnózis, amely nélkül nem tervezhető semmilyen daganatellenes terápia.

Szövettani diagnózis

A szövettani diagnózis a beteget kezelő orvosoknak információt szolgáltat a daganatos betegség típusára, nagyságára, kiterjedtségére és biológiai viselkedésére vonatkozóan. A hagyományos szövettani és citológiai diagnosztika mellett napjainkban egyre lényegesebb szerepe van a molekuláris patológiai diagnosztikának, nem csak a daganatok diagnózisának felállításában, hanem a terápiás célpontok, genetikai hibák pontos meghatározásával ez az egyénre szabott, célzott terápia alapja is. A molekuláris patológiai vizsgálatok elvégzése nagy precizitású, viszonylag időigényes feladat, ami egyes génszakaszok részletes vizsgálatát igényli.

Ezt figyelembe véve elmondható, hogy a képalkotó diagnosztikai lelet kiadásának 10 napra történő maximálása nem befolyásolja jelentős mértékben a daganatos betegek terápiás tervének kialakítását, amely a szövettani diagnózist követően történik. Általában a precíziós molekuláris patológiai vizsgálatok időigénye a meghatározó a daganatos betegek terápiás tervének kialakításában.

Mire jó a PET-vizsgálat, és mikor jobb az MR-nél? Olvasson tovább!

Az elmondottak alapján levonható következtetés az, hogy a daganatok diagnosztikájában a képalkotó eljárásoknak jelentős szerepe van, amelyek azonban nem korlátozódnak a CT/MR vizsgálatokra. Daganattípustól függően röntgen, ultrahang, endoszkópos diagnosztikus eljárások is széles körben alkalmazásra kerülnek.

A 10 napra történő leletadási kötelezettség azonban nem tudja lerövidíteni a molekuláris patológia leletadáshoz szükséges időigényt és ezt követően a terápiás terv kialakítását.

Ezzel szemben, a megfelelő szakmai kontroll nélkül, soron kívül kezdeményezhető CT- és MR-vizsgálatok magában hordozzák annak veszélyét, hogy a betegek egy részénél a szakmai protokollokban meghatározott diagnosztikus sorrend felboruljon, egyes, a pontos diagnózishoz szükséges vizsgálatok esetleg elmaradjanak, vagy éppen ellenkezőleg felesleges vizsgálatok kerüljenek elvégzésre. A soron kívüli CT- és MR vizsgálatok ígérete önmagában elégtelen a daganatok kivizsgálásának lerövidítésére.