Daganatsebészet: a rák elsődleges gyógymódja

Az onkoteam munkáját bemutató sorozatunkban vezető sebészeket kértünk fel saját szakterületük bemutatására. Nyilatkozataikból kiderül: a sebészek ma nemcsak fejlettebb műtéti technikákkal dolgoznak, eredményességüket az is növeli, hogy az onkológiai kezelések révén sokszor elég kisebb feltárást végezniük, növekedett a szervmegőrző beavatkozások aránya, valamint a daganatmentesség is biztosabban és hosszabban fenntartható.

Már nem akarnak nagyot vágni a sebészek...

Hány orvosa van egy daganatos betegnek? Egy onkológiai centrumban legalább féltucat. A rák kezelése komplex feladattá vált, a daganatos beteg optimális kezeléséről az onkoteam-nek nevezett szakmai csapat gondoskodik: ennek tagja a sebész, az onkológus, szükség esetén a sugárterápiás szakember, a munkában fontos szerepe van a képalkotó diagnózisokat készítő radiológusnak vagy a szövettani mintákat kielemző patológusnak is, mindannyiukra egyaránt fontos szerep hárul.

– Minél nagyobbat vágunk, annál nagyobb lesz a gyógyulás esélye – eleveníti fel a hetvenes évek daganatsebészetének egyik fő vezérelvét dr. Lázár György, a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának igazgatója, hogy ezzel érzékeltesse, milyen nagyot változott a szakma az elmúlt három évtizedben.

– A pályám elején jobb híján a műtét radikalitásában bíztunk, tehát mind a daganatot, mind a nyirokcsomókat igyekeztünk minél nagyobb biztonsági zónával eltávolítani, ezzel akadályozva a kiújulást és az áttétek tovaterjedését. Egy helyileg előrehaladottabb mellrák esetén például az emlőamputáción és a hónalji nyirokcsomókon túl olykor a mellizmokat és a vállízületeket is érintette az operáció, amelynek következtében sokszor súlyosan sérült a betegek további életminősége. A módszerek fejlődésével azután fény derült arra, hogy a műtéti terület kiterjesztésével nem növelhető tovább a gyógyulás esélye. Két tényező hozott alapvető változást: az egyre jobb diagnosztikai módszerek révén egyre kisebb, koraibb stádiumú daganatokat is fel lehetett fedezni, másrészt a szike szerepét részben átvették a gyógyszerek, a sugárkezelés és egyéb gyógymódok – vázolja fel a fejlődés irányát Lázár György.

Átalakuló orvosi munkamegosztás

– Harminc évvel ezelőtt a sebészre volt bízva, hogy operálhatónak vél-e egy beteget vagy sem, s a műtéttel nagyjában-egészében vége is volt a daganatkezelésnek – emlékezik vissza dr. Harsányi László, a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatóhelyettese.

– Ma már vannak olyan betegségek, ahonnan kiszorult a sebészet: a kezdeti stádiumban lévő gégerákokat például meg lehet gyógyítani sugárkezeléssel, s egyes limfóma típusú gyomordaganatokat sem operálunk, mert vannak helyette hatékony kemoterápiás módszerek. Más tumortípusokban – az esetek háromnegyedében – ugyanakkor éppolyan fontos a sebész szerepe, mint néhány évtizeddel ezelőtt – fogalmaz Harsányi László.

A sebész docens a daganatoperációk két nagy csoportját különbözteti meg. Felosztása szerint a daganatok egy részét – például az emlőtumorokat vagy a vastagbéldaganatokat – a világon csaknem mindenhol azonos séma alapján kezelik, ugyanazokat a műtéteket végzik, s a terápiás terv egyes állomásainak időzítésében sincsenek nagy különbségek. A másik csoportba azokat a betegségeket sorolja, ahol egyelőre nincsenek egyértelmű, rutinszerű sémák, ezért nagyon sok múlik az adott sebész gyakorlatán és szakvéleményén: megítélése szerint utóbbi csoportba tartoznak például az epeúti daganatok, a hasnyálmirigyrákok vagy a májáttétek sebészete.

– Az orvostudomány nem egészen olyan, mint a műszaki tudományok, ahol ha egy mérnök jól tervezi meg a hidat, akkor az stabilan fog átívelni a folyó felett, s biztosan nem dől össze. Itt sokkal több az előre nem látható bizonytalansági tényező. Egy betegre másként néz a sebész, a sugárterapeuta és az onkológus is, ezért fontos, hogy a terápiás döntéseket valamennyi részterület érveit figyelembe véve, a beteg számára az optimális kombinációt kijelölve határozzuk meg – fogalmaz Harsányi László.

A cikk folytatását ld. a oldalon!