Sugárkezelés: ezért számít olyan sokat a beteg hozzáállása a kezelés során
Nemcsak passzív elszenvedője, hanem tevékeny részese is lehet a beteg a daganatellenes sugárterápiának.
Azzal, ha megfogadja az orvosok kéréseit, s betart néhány étrendi és életmódbeli tanácsot, önmaga is tehet azért, hogy némileg könnyebben átvészelhesse a sugárterápiát.
A beteg sokat tehet a gyógyulásáért
A tapasztalatok szerint aki nem hagyja el magát és tudatosan felkészül a lehetséges mellékhatásokra, valamint azok csillapítására, önmaga is javíthat közérzetén és általános állapotán, ezzel pedig közvetve a kezelés sikerességéhez is hozzájárulhat.
A sugárterápia sosem okoz fájdalmat, a néhány perces kezelés közben abból egyáltalán nem érez semmit a beteg, nem kell például attól tartani, hogy a sugár forró lenne vagy égetne. A kezelés éppen annyira érzékelhetetlen az érzékszerveink számára mint egy röntgenvizsgálatnál a felvétel elkészítése, amikor a röntgensugár áthatol rajtunk.
A tumor elpusztításához szükséges sugárdózist nem egyszerre, hanem több hetes időtartam alatt (frakcionáltan) adják le: minden egyes napon ugyanazt a kezelést ismétlik meg, a sugárnak minden esetben ugyanolyan szögben és intenzitásban kell elérnie a célterületet. Ezt segítik a gyakran használt betegrögzítők, műanyag maszkok, és ezért fontos a stabil, mozdulatlan fekvés és a besugárzás ideje alatt az egyenletes, kis intenzitású légzés.
A pontosság érdekében szükség van a beteg együttműködésére is. Az orvos kérheti, hogy – például prosztata vagy kismedencei besugárzás esetén – a páciens mindig teli (esetenként mindig üres) hólyaggal érkezzen, kerülje a puffasztó ételek fogyasztását. Utóbbi kitételnek, és a kiegyensúlyozott táplálkozásnak azért lehet jelentősége, mert a belekben felhalmozódó gázok vagy salakanyag mennyisége is némileg befolyásolhatja a sugárnyaláb útját.
Bőrpanaszok és táplálkozás
A besugárzás helyén a bőr érzékenyebbé válik, kiszáradhat, bőrpír-bőrgyulladás alakulhat ki. A bőrfelületet óvni kell, nem szabad tűző napnak vagy áztató fürdőnek kitenni. Viseljünk kényelmes fehérneműt, szintetikus helyett puha pamut ruhát, a bőr ne érintkezzen dezodorral vagy más vegyi anyaggal. Az irritációt lehet krémekkel enyhíteni, ám nem mindegy, hogy mivel: ami az egyik embernél bevált, egy másik betegnek árthat, ezért kérjük ki a kezelőorvos, esetleg bőrgyógyász tanácsát.
Tüdőbesugárzásnál előfordulhat nyelőcsőgyulladás, a fej-nyaki daganatok esetén gyakori a nyálkahártya gyulladása. Ezek a panaszok idővel rendszerint maguktól enyhülnek, ám az ízérzékelés, a szaglóképesség lecsökkenése vagy elvesztése, a nyálképződés hiánya, a nyelés nehézsége nemcsak önmagukban jelentenek problémát, hanem azért is, mert fokozhatják az étvágytalanságot, hiszen az evés ezen időszak alatt örömforrás helyett tortúrává válhat. Az orvos gyulladáscsökkentővel, fájdalomcsillapítóval, műnyállal tud segíteni, ám nagyon fontos a betegnek az elszántsága is: a legnehezebb napokon is át kell éreznie, hogy minden falat a javára válik, mert gátolja a legyengülést, és erősíti a szervezetet.
A dohányzás és az alkoholfogyasztás erősebbé teheti a panaszokat: mind a dohányfüst, mind a szeszes ital még inkább irritálja a nyálkahártyát. Az általános panaszként előforduló fáradékonyságot erősíthetik a visszatérő hányingerek, hányások, ezért ilyen esetekben is kérni kell az orvostól, hogy állítson be hatékony hányáscsökkentő kiegészítő kezelést. Segíthet, ha többször eszünk kevesebbet.
Ugyancsak kihatnak az emésztőrendszer működésére a kismedencei vagy hasi besugárzások, a vastagbelet, végbelet érintő kezelések, ezek például hasmenést válthatnak ki. Ha ez bekövetkezik, kerülni kell a koffeinbevitelt, a rostos ivóleveket, a gázképző hüvelyes növényeket, a tejet és tejtermékeket. A szervezet kiszáradását elkerülendő folyamatosan figyelni kell a folyadékpótlásra, és a diéta betartása mellett a szükséges tápanyagok és vitaminok akár mesterséges bevitelére. A medencét érő besugárzásnak vizelési problémák, a vizelési inger gyakori jelentkezése is lehet a következménye, ám ezek rendszerint az orvos által felírt gyógyszerrel ellensúlyozhatók.
Később jelentkező mellékhatások
Miután a sugárkezelés utáni hetekben rendszerint regenerálódik a szervezet, csökkennek a kezelés következtében kialakuló közvetlen, akut mellékhatások, a betegeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az ő esetükben milyen későbbi problémákra számíthatnak, mire kell különösen odafigyelniük. Az esetleges kései tünetek magyarázata, hogy a belső szervek gyulladása nyomán – miként a bőrön egy sérülést követően – kialakulhatnak hegesedések, amelyek gátolhatják a megfelelő működést.
Ha a sugárkezelt területbe a tüdő, illetve a mellhártya is belekerült, lehet késői mellékhatás mellkasi folyadékgyülem, a mellhártya gyulladása. Ritkán kialakulhat a tüdő állományának fibrózisa, ami az adott területen ronthatja a légzési működést. Hasi tájékon jelentkezhet a bél megkeményedése vagy szűkülése, ennek nyomán bélpanaszok is kialakulhatnak, az agyban történt elváltozások pedig idegrendszeri tüneteket is kiválthatnak.
Meg kell beszélni a kezelés előtt, hogy az alhasi, medencei besugárzás várhatóan milyen befolyással lesz a nemi szervek működésére. Ezek a panaszok a kezelés, illetve a betegség jellegétől függően egyaránt lehetnek átmenetiek és elhúzódók. A sugár károsíthatja a férfiak megtermékenyítő képességét és a nők fogamzóképességét. Sugárkezelés előtt át kell gondolni a családtervezési szándékokat: a nemzőképesség átmeneti vagy maradandó károsodása miatt érdemes elgondolkodni azon a lehetőségen, hogy a kezelés előtt a férfiak spermiumot helyezzenek el egy erre a célra létrehozott spermabankban, ami által később lehetővé válhat a mesterséges megtermékenyítés.
Sok múlik a beteg hozzáállásán is
Alapszabály: minden mellékhatást azonnal jelezni kell a kezelőorvosnak, hiszen bármilyen panasz vagy tünet lép fel, ő tud hatásos kiegészítő kezelést, tanácsokat adni a tünetek csökkentésére, illetve szükség esetén kivizsgálást indítani. A mellékhatások súlyosságát általában egy 0-tól 4-ig terjedő skálán értékelik, ennek tudatában dönthetnek akár magának a teljes kezelési tervnek a módosításáról vagy a terápia szüneteltetéséről is.
A sugárkezelésre testben és lélekben egyaránt fel kell készülni, hogy a terápiára ne a sors büntetéseként, hanem mint a gyógyuláshoz, állapotjavuláshoz vezető út eszközére tekintsünk. A tapasztalatok szerint – daganatuk aktuális stádiumától és várható kilátásaiktól függetlenül – lelkileg és testileg is könnyebben birkóznak meg azok a betegek a mellékhatásokkal, akik tudatosítják magukban: az áldozatvállalás nem hiábavaló, hiszen minden újabb kezelés befektetés a jövőbe. Újabb esély, hogy javuljon az állapotuk, illetve közelebb kerüljenek a gyógyuláshoz.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Sugárterápia: mikor szükséges, hogyan zajlik, milyen mellékhatásai vannak?
