Csak szeretni kell... végstádiumú rákbetegek otthonápolása

A végstádiumú rákbetegek otthoni ápolása enyhíti a hozzátartozók fájdalmát is. Nagyobb békében halnak meg otthonukban a rákbetegek, gondozóik pedig érzelmileg könnyebben dolgozzák fel a távozást - állapították meg hétfőn megjelent tanulmányukban amerikai kutatók.

A Journal of Clinical Oncology című szakfolyóiratban megjelent cikk szerzői 342 végstádiumú rákbeteg utolsó hónapjainak, majd a hozzátartozók életének követése alapján úgy vélik, az otthoni ápolás nem csupán anyagilag kedvezőbb, de a fizikai és érzelmi fájdalmat is csökkenti.

Alexi Wright, a bostoni Dana-Farber Rákintézet munkatársa és csoportja átlagosan négy és fél hónapig követte nyomon a haldokló páciensek és szeretteik sorsát. "Bár a legtöbb rákbeteg inkább otthon szeretne meghalni, 36 százalékuk mégis kórházban hal meg, 8 százalékuk pedig valamely intenzív ápolási egységben" - írták a kutatók tanulmányukban. A vizsgálatban az intenzív egységekben meghalt betegek körében nagyobb fizikai és érzelmi stresszt figyeltek meg, valamint rosszabb életminőséget életük végén, mint az otthonukban ápoltaknál.

Mint a kutatók megállapították, az intenzív osztályon meghalt páciensek szerettei körében ötször gyakrabban - az összes ilyen hozzátartozó 21 százalékánál - diagnosztizáltak később poszttraumás stressz-szindrómát (PTSD), mint az otthon ápolt betegek hozzátartozói között (4,4 százalék).

"Ez az első olyan tanulmány, amely megmutatta, hogy az intenzív osztályokon meghalt páciensek gondviselői a PTSD kialakulása szempontjából nagyobb kockázatnak vannak kitéve" - hangsúlyozták a szakemberek. Mint kiderült, a kórházban elhunyt betegek családtagjai és szerettei körében is gyakoribb a hosszan, hat hónapon túl elhúzódó, életvitelt akadályozó gyász.