Betegségek betegsége - egy különös könyv a rákról
„A betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik; a terhesebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe.” (Susan Sontag)
Idézetet idézek egy könyvből, mert Susan Sontagnak ez a pár sora megkerülhetetlen. Esszenciája annak, amit orvos betegéről, és súlyos beteg ember magáról gondolhat. Nem véletlen kezdi Siddhartha Mukherjee tudománytörténeti munkáját ezzel az öt sorral.
Nem hiszem, hogy ez a könyv mindenkinek való volna. Nem is azért, mert természettudomány, nem is azért mert vaskos, de mert már a címe olvastán sokakat zsigeri félelem fog el. A rettegve tiszteltről szól, a "betegségek császáráról" – ahogy az eredeti cím megszólítja tárgyát –, a kórról, amelyről halálfélelemmel, reszkető hódolattal merünk csak beszélni. A rákról. Így, ebbe a hörgő szótagba sűrítve minden szörnyűséget.
Siddhartha Mukherjee gyakorló onkológus. Tehetséges szakember, aki szakorvosképzését a bostoni Dana-Farber Rákintézetben végezte. Bostonban mintha működne valamiféle környezeti hatás, vagy talán a buzgó telepesek kollektív tudattalanja. Az egyetemi élet mindennapjaiba bekapcsolódó szakember jelöltek az átlagnál jobban megnyílnak, igyekeznek minden érzékükkel a lehető legtöbbet befogadni, megérteni, és tenni.
Dr. Mukherjee kétéves onkológiai ösztöndíja első, lehangoló szakaszából kilábalva nemhogy megszokta volna a körülötte taroló halált, nemhogy érzéketlenné vált volna, inkább napi munkáján túl is bevonódott. Gyökerekig ásva, történeti távlatban – ha maradunk a tiszteletteljes megszemélyesítésnél –, szinte életrajzi szinten akarta megérteni ellenségét, a rákot.
A könyv egymást követő fejezetei térben és időben másutt indulnak, de szigorú kronológiával, lebilincselő oda-visszautalásokkal, tudományos részletességgel dolgozzák fel a daganatos betegségek diagnosztikájának és kezelési stratégiáinak történetét. Valamint – nem utolsó sorban –, filozófiai alapossággal azt, ahogyan a daganatos betegséghez, illetve magához a daganatos beteghez viszonyul az emberiség.
Mindeközben néha, rövid folytatásokban olvasunk a harmincéves, Massachusetts állambeli, Ipswichben élő óvónő, Carla Reed betegkarrierjéből, aki Mukherjee akut leukémiával küzdő páciense – ilyesformán akár múzsája is – volt éppen abban az időben, amikor a könyv megírásának gondolata megfogant benne.
.
Domsa Patricia, ekultura.hu
