Az utolsó út jogán - A végállomás méltósága

Amikor az orvos már nem tud semmit tenni, mert a legmodernebb tudományos tan is csődöt mond, elérkezik a beteg oda, amit utolsó stádiumnak nevez a köznyelv. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hazaviszi a család, hogy szerettei körében teljenek az utolsó napok, hónapok, vagy ha ez nem megoldható, akkor elfekvőbe kerül. Általában ezt a két lehetőséget ismerik betegek és hozzátartozóik, ha daganatos vagy más súlyos, gyógyíthatatlan kór üti fel a fejét a családban. - Pedig van még egy út - mondja Göttler Katalin, a Szent Rita Otthonápolási és Egészségügyi Szolgáltató Kft. Budapesti kirendeltségének vezetője.

Ez a hospice szolgáltatás, amely fájdalomcsillapítás és tüneti kezelés az utolsó percig. És még valami: a testi kínok enyhítése mellett lelki megnyugvást adó foglalkozás mind a beteg, mind a család számára.

Az otthonápolás gyerekcipőben jár nálunk, de a speciális, halál közeli hospice ápolás még inkább. Sokan idegenkednek már a szó hallatán is. Nem ismerik igazán tartalmát, félreértik, nem akarják tudomásul venni, kimondani, hogy: vége. Nem tudnak szembenézni az utolsó idővel, inkább áltatják magukat és a beteget is, holott ilyenkor a szakszerű, önként vállalt segítség rendkívül sokat ér.

Mindenkinek. A fájdalmakkal, reménytelenséggel, türelmetlenséggel küszködő betegnek és a kétségbeesett hozzátartozóknak is, akik tehetetlenül nézik szerettük vergődését.

- De mit lehet tenni ott, ahol valójában már nincs mit tenni?

- Rendkívül sokat. Ehhez kell egy mélyen elkötelezett, szakmailag jól felkészült csapat - állítja a szolgálat vezetője. - Mi 1996 óta működünk, és tevékenységünkbe 2004-ben lépett be a hospice ellátás. Napi néhány órában segítenek munkatársaink, akik közt orvos, ápoló, gyógytornász, pszichológus, dietetikus, fizioterapeuta és szociális munkás is van, valamint mentálhigiénés szakember és egyházi személyek, akik a lelki gondozásban vesznek részt. Tehát teljes körű szolgáltatást nyújtunk, és ez ingyen, térítés nélkül jár a családoknak. Az OEP 3840 forinttal járul hozzá minden egyes hospice beteg ápolásához. Aki már igénybe vette ezt a szolgáltatást, tudja, mit jelent, milyen könnyebbséget.

- Milyen tapasztalataik vannak?

- Kevesen keresnek bennünket. Pedig a fővároson kívül már Debrecenben és Karcagon is van hospice házi ápolási szolgálat.

Egyrészt nem is tudják az emberek, hogy létezik ez a segítség, másrészt tartanak is tőle, szeretik inkább elhallgatni a valós helyzetet, félnek szembenézni a valósággal, azzal, hogy nincs visszaút, közelegnek az utolsó órák. És ezek igen nehezek mindenki számára. Tévedés azt hinni, hogy a hospice szolgáltatás a haldokló ellátása. A súlyos beteg még hónapokig is élhet, sőt olyan esetünk is van, hogy a beteg évekig élt még az ápolás után. Mindenesetre az évi 30 ezer rákos daganatban elhunyt közül kevesen kapják meg az élet utolsó szakaszához méltó elbánást. A gyakorlati tennivaló pedig nem más, mint javaslat kérése az onkológustól vagy más szakorvostól, illetve a háziorvos igazolása, hogy a hospice ellátásra szükség van.

Általában 80 százalékban daganatos betegeket látunk el, de vannak más betegcsoportba tartozók is kezeltjeink között.

- Mi ennek a szolgálatnak, szolgáltatásnak legnagyobb erénye?

- A beteg életminőségének javítására törekszünk az utolsó percig. Bármilyen különösen hangzik is, a személyi ápolás minden fázisában részt vesznek munkatársaink, és a legtöbbet, a legjobbat igyekeznek nyújtani a fájdalomcsillapítástól az injekció, gyógyszerek, infúzió beadásáig, a beszélgetésekig, a lelki gondozásig és a hivatalos ügyek intézéséig. Amikor kiadják a beteget a kórházból, hogy "nincs tovább", akkor jövünk mi, minden tettünkkel bizonyítva, hogy van emberi méltóság a végső percig, és ezt meg is kell adni minden beteg számára. A hospice alapgondolata ugyan a halál elfogadása, de ez nem egyszerű és nem mindenki számára feldolgozható. Ehhez segítség kell, úrrá kell lenni a szorongáson, fájdalmon, reményvesztettségen, azokon a mélypontokon, amelyeken mindenki átmegy ilyenkor, de ha nincs egyedül, ha nem magára hagyott és kirekesztett, szeretettel és megértéssel veszik körül, akkor elsimulnak a kételyek, oldódnak a feszültségek és simább lesz a rájuk váró végső út. A távozókat ugyanaz a gondoskodó figyelem illeti meg, amelyben az életük kezdeti szakaszában a gyermekeinket részesítjük.

És hogy miként kerül ide Szent Rita? A szolgálat névválasztása nem véletlen. Ő a lehetetlen dolgok védőszentje. Márpedig akik erre az embert próbáló szolgálatra vállalkoznak, azok hiszik és vallják, hogy lehetetlen élethelyzetben is az emberi méltóságot, az élet értékét, minőségét kell őrizniük, ápolniuk egészen az utolsó pillanatig.