Az axolotl sejtjeivel - a rák ellen?
Az axolotl sejtjeivel a rák ellen? A mexikói axolotl furcsa állat: ha ez a vízben élő farkos kétéltű elveszíti egy végtagját vagy akár szervét, az rövid időn belül visszanő. Brit kutatók most az állat sejtjeit vetették be az emlőrák elleni harcban.
A Nottinghami Egyetem kutatóinak sikerült feltartóztatni az emlőrákos sejtek növekedését és terjedését egerekben, így megszűnt azok halálos hatása. Az eredmény azért olyan izgalmas, mert nem csupán újfajta kezelés lehetősége rejlik benne, hanem a korai felismerést is szolgálhatja - mondta Cinzia Allegrucci sejtbiológus.
A rák a génekben rejlik, legalábbis részben. A mellrák esetében például bizonyos génszakaszok jelenléte növeli a betegség kialakulásának kockázatát. Más gének egészséges embereknél megakadályozzák a sejtek kóros túlburjánzását, így a rosszindulatú daganatok kialakulását is. A rákos megbetegedés esetén ezek az úgynevezett tumorszupresszor gének blokkolódnak.
A brit kutatók az axolotl petesejtjeit használták fel, hogy újra aktiválják ezeket a hasznos génszakaszokat. A petesejten belüli környezet az embrió fejlődésekor meghatározó a sejtek későbbi funkciója szempontjából - például, hogy agysejt vagy szőrsejt lesz-e belőlük. Mint kiderült, a rákos sejtek szaporodása az axolotl petesejt-kivonatával kordában tartható.
Erre már egy korábbi amerikai kutatás is rájött zebrahalak esetében. A kétéltű petesejtjei azonban a brit kutatók szerint még alkalmasabbak. Az axolotl petesejtjeinek embrionális fejlődése ugyanis nagyon hasonlít az emberi petesejtére - fejtette ki Allegrucci a Molecular Cancer című szaklapban megjelent írásban, amelyet a Die Welt internetes kiadása (www.welt.de) ismertetett.
A pontos hatásmechanizmusra még nem derült fény: a tudósok ugyanis egyelőre nem tudják, hogy a petesejtkoktél mely alkotóelemei játszanak döntő szerepet a folyamatban.
Ennek kiderítése lesz a következő lépés, majd az aktív hatóanyagok mesterséges előállításán szándékoznak dolgozni, hogy a jövőben rákos betegek kórházi kezelésében vethessék be azokat. Ez nagy kihívás elé állítja a kutatókat, hiszen eddig minden kísérletük a laboratóriumi Petri-csészében zajlott le.
Allegrucci szerint gyanítható, hogy az eddig ismert tumorszupresszor géneken kívül több is van. A kutató úgy véli, hogy az axolotl petesejtjei ezekkel a még ismeretlen génszakaszokkal is reagálnak, és reméli, hogy így többet tudhat meg azokról. E tudást pedig esetleg a rák korai felismerésére tudják majd fordítani.
