A sebészet elvette - a sebészet visszaadja...? (gyógyító szikék)

Sebészet: a szike elvette, a szike visszaadja? A helyreállító plasztikai sebészet sok daganatos beteget is érinthet, hiszen látványos helyen lévő csonkító beavatkozások után, tehát például bőrdaganatok vagy a fej-nyaki régió tumorai esetén éppúgy szükség lehet az életminőséget alapjaiban befolyásoló helyreállító operációra, mint emlőműtétet követően. A daganatos betegek számára a rekonstrukciós műtéteket és eszközöket a társadalombiztosítás finanszírozza. A Rákgyógyításnak tapasztalt sebészek nyilatkoznak szakterületükről, s betegek is beavatnak saját történetükbe: miért vállalták - vagy épp miért nem - az újabb operációt?

Egy történet

– Kilenc hónapot éltem a bal mellem nélkül, mire sor került a helyreállító műtétre – emlékezik vissza a szolnoki Parács Mária. Az 57 éves asszonyt 2007 nyarán szembesítették azzal, hogy rosszindulatú emlődaganat alakult ki szervezetében. Önmaga már hónapokkal korábban kitapintotta a csomót, ám – amint fogalmaz – nem volt ideje foglalkozni vele.

A diagnózis után egy hónapokig tartó kemoterápiás kezelés kezdődött meg, így végül 2008-ban végezték el a műtétet, amely során a bal mellét teljesen eltávolították. Emiatt ugyanakkor nem volt kétségbeesve, mert már a daganatmentesítést szolgáló műtét megtervezésekor megbeszélték a kezelőorvossal: ha minden jól megy, helyreállító operációra is lesz lehetőség. A tumor eltávolítása után néhány hónap várakozási idő következett, majd miután a kontrollvizsgálaton mindent rendben találtak, 2009 márciusára kitűzték a helyreállító operációt.

- Az újabb műtétet ugyanaz a sebész végezte el, mint az eltávolítást. Mivel már az első operációnál tudta, hogy lesz még dolga velem, így annak megfelelően tervezte meg a daganatműtétet, hogy elő legyen készítve a műtéti terület a majdani folytatásra, az új emlő kialakítására – fogalmaz Parács Mária. Megjegyzi: a második operáció sokkal tovább tartott az elsőnél, mintegy 4 és fél órán át volt a műtőben. A pótláshoz a hasából metszettek ki zsírszövetet, amelyből precíziós plasztikai sebészeti eljárással új emlőt formáltak.

– Az átmeneti időszakban a melltartóba helyezhető protézist használtam. Ugyan senki idegen meg nem mondta volna, hogy nincs mellem, ám azt a pótlékot én nem éreztem magaménak. A műtét eredményét látva viszont azt éltem meg, hogy visszakaptam a nőiességem – fogalmaz Parács Mária. Elárulja: még egy emlőudvart és emlőbimbót képező rövidebb operáció hátra volna, ám immár anélkül is jól érzi magát, nem foglalkoztatja a kérdés.

Plasztikai szemlélet a műtéteknél

– Idehaza az esetek jelentős részében ma még kettéválik az onkosebészet és a plasztikai sebészet. Csak néhány olyan sebész van az országban, aki egyszerre műveli mindkét szakterületet, azaz a beteget az emlődaganat eltávolításától a helyreállító operáció utolsó fázisáig tartó műtétsorozaton keresztül végigköveti – ad gyors helyzetképet dr. Molnár Béla, a Semmelweis Egyetem I-es Számú Sebészeti Klinikájának emlőspecialistája. Hozzáteszi: jellemzően az emlőműtött betegeknek ma egy töredéke az, akinél re- konstrukciót is végeznek, s csak néhány klinika van, ahol az átlagnál jóval magasabb ez az arány.

– Optimális esetben a páciensekről olyan onkológiai munkacsoport, az onkoteam dönt, amelynek a sebész, az onkológus, a sugárterápiás orvos, a patológus egyaránt tagja, s már a daganatellenes kezelés megtervezésekor szó esik a helyreállításról is. Ennek a beteg szempontjából pszichológiai, orvosi szempontból pedig műtéttechnikai kihatásai is vannak: szebb eredmény érhető el a helyreállítással, ha már eleve plasztikai sebészi szemlélettel végzik el a daganatműtétet, illetve távolítják el a mellet. Természetesen ilyen esetekben is az onkológiai alapelvek jelentik a vezérmotívumot, elsődleges az életmentés és a daganat minél biztonságosabb, végleges eredményre törekvő eltávolítása; minden más szempont csak ezután következhet – fogalmaz Molnár Béla.

– A fiatalabb, húszas-harmincas éveikben járó, esetleg még párválasztás, családalapítás előtt álló nőknél különösen fontos kérdés az énkép megváltozásának orvoslása, ám ez az idősebb korosztályban is éppúgy lehet kardinális probléma. Az emlőműtét nemcsak szépészeti beavatkozás, hanem funkcionális is, hiszen nem mondhatjuk azt, hogy az emlőknek egyedüli feladatuk a csecsemőtáplálás volna. A nőknek természetes vágyuk és elvárásuk lehet, hogy az elérhető orvosi eszközök és szaktudás felhasználásával a lehető legközelebb juthassanak a betegségük előtt rájuk jellemző énképhez – fogalmaz Molnár Béla.