Mi a különbség a liraglutid és a szemaglutid között?
Fogyni szeretne, és úgy hallotta, hogy bizonyos vényköteles szerek megoldást kínálhatnak? Előbb olvassa el ezt.
A cukorbetegség kezelésében használt úgynevezett glükagon-szerű peptid-1- (GLP-1-) analógok alkalmazása valóban megoldást kínálhat, azonban tudni kell, hogy például a szemaglutid nem írható fel „fogyasztószerként”, illetve a liraglutid is csak bizonyos esetekben, szigorú feltételek teljesülése mellett. Vagyis, felejtsük el a GLP-1 analógokat, ha csinosodni vágyunk, de lustaságból – a mozgás és a diéta helyett – inkább szúrnánk magunkat vagy pirulákért nyúlnánk!
A 2-es típusú cukorbetegek gyakran túlsúlyosak, elhízottak, miközben a diabéteszeseknél az állapotromlás és a szövődmények megelőzése érdekében különösen lényeges az, hogy a testtömeg karban legyen tartva. Ezért is kiemelten értékesek azok a vércukorszint-csökkentő gyógyszerek, amik alkalmazása, mintegy kedvező mellékhatásként, fogyást okoz. Ilyen például a metformin, az egyik leggyakrabban használt vércukorszint-csökkentő gyógyszer, aminek külön előnye, hogy nem hizlal.
Emellett, viszonylag új szerek az úgynevezett glükagonszerű peptid-1- analógok (GLP-1-analógok), amelyeket abban az esetben használják, ha a metformin adása nem lehetséges, vagy az kevésnek bizonyul. Tehát, számos esetben a GLP-1 analóg gyógyszerek már a cukorbetegség kezelésének többedik lépcsőjét jelentik. Bizonyított, hogy a GLP-1 analóg hatóanyagokhoz, így például a szemaglutid, liraglutid hatóanyagokhoz fogyasztó hatás is köthető. Akik a „-glutidokat” alkalmazzák cukorbetegként, azok általában pár kilót veszítenek a testtömegükből.
Injekciós és tablettás formában is felírhatja az orvos, de NEM a fogyás van a fókuszban
A jelenleg csak injekciós formában elérhető liraglutid szerepet kaphat – kiegészítő kezelésként – a testtömegcsökkentésben azoknál a betegeknél, akik kóros mértékben elhízottak, és a liraglutidot diéta és fizikai aktivitás mellett alkalmazzák.
Hangsúlyozandó, hogy az elhízás nem saját megítélés alá esik. Az orvos csak szigorú szabályok alapján, bizonyos testtömegindex (BMI) felett és/vagy bizonyos alapbetegségek megléte esetén rendelhet el liraglutid-kezelést. A liraglutid nem egy „közönséges fogyasztószer”, amit bárki bármikor alkalmazhat.
A liraglutidos gyógyszerek alkalmazási előírásából kiderül, hogy azok legalább 30-as testtömegindex (BMI) esetén alkalmazhatók fogyást támogató szerként, illetve legalább 27-es BMI-nél abban az esetben, ha bizonyos kísérőbetegség (például dysglykaemia (=lipidanyagcsere zavara) praediabetes vagy 2-es típusú diabetes mellitus, magas vérnyomás, obstructiv alvási apnoe) is fennáll.
A liraglutiddal szemben a szemaglutid injekció és szájon át szedhető tabletta formájában is elérhető. A szemaglutid az alkalmazási előírások alapján azonban sokkal inkább egy „cukorgyógyszer”, nem pedig fogyasztószer, hiába azok a vizsgálati eredmények, amelyek alapján a szemaglutid hozzájárulhat a testtömegcsökkentéshez.
Jelenleg a szemaglutid a nem megfelelően kontrollált 2-es típusú cukorbetegek kezelésére javasolt, bizonyos feltételek esetén, orvosi kontroll mellett. Fogyasztószerként való használatról szó sincs a hazai alkalmazási előírásokban. Kérdéses, hogy az újabb kutatási eredményekre alapozva, melyek szerint elhízott egyéneknél a szemaglutid fogyaszthat, a jövőben bekerül-e a hatóanyag javallatai közé a fogyasztószerként való alkalmazás, vagy továbbra is a diabéteszesek gyógyszere marad a szemaglutid.
Felejtse el a „-glutidokat”, ha lusta mozogni vagy diétázni!
Mind a liraglutidos, mind a szemaglutidos gyógyszerek szigorúan vénykötelesek, és az azok felírásáról való döntés a kezelőorvos kompetenciája és feladata.
Tévúton jár, ha gyors fogyásban reménykedve az orvosával próbál meg felíratni „fogyasztó cukorgyógyszert”.
Ne felejtse, hogy a szervezet anyagcserefolyamataiba jelentős mértékben beavatkozó gyógyszerekről van szó, amely szedése számos mellékhatás kockázatát is hordozza magában. Elegendő csupán arra gondolni, hogy a GLP-1-analógok alkalmazása jelentősen megemelheti az esetenként súlyos epeúti betegségek kockázatát. Továbbá, a nagyon gyakori mellékhatások között is említhetők olyan panaszok, mint a fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés vagy székrekedés.
Dr. Budai Marianna PhD. szakgyógyszerész
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Cukorbetegség gyógyszeres kezelése: típusonként más természetű hatóanyag szükséges
Forrás: (1) www.ogyei.gov.hu gyógyszerinformációk
