Lencsevégen: az inzulin dokkolása

Először kapta "lencsevégre" egy nemzetközi kutatócsoport, hogy az inzulin miként "dokkol" a sejtek felületén, a folyamat megismerése segít olyan új készítmények kifejlesztésében, amelyek egyaránt hatásosak az 1-es és 2-es típusú diabéteszben.

A vizsgálatokról a Nature legújabb számában jelent meg tanulmány.

Több mint két évtizede próbálják megfejteni a tudósok, hogy az inzulin miként kapcsolódik a sejtek inzulinreceptoraihoz. Ez a csatlakozás létfontosságú szerepet játszik abban a folyamatban, hogy miként nyerik ki a sejtek az energiaforrásként szolgáló glükózt a véráramból.

A rejtélyt egy nemzetközi kutatócsoport fejtette meg, a vizsgálatokban amerikai, angol, ausztrál és cseh tudósok vettek részt a melbourne-i Walter és Eliza Hall Orvostudományi Kutatóközpont kutatóinak irányításával.

A háromdimenziós felvételek, amelyeket a melbourne-i szinkrotronban (részecskegyorsítóban) készítettek, megmutatták, hogy a kapcsolódás igen szokatlan módon történik, mind az inzulinmolekulák, mind a sejtek receptorai megváltoztatják alakjukat. A receptor kulcsfontosságú elemei "kitüremkednek", hogy a "kinyíló" inzulinmolekulába illeszkedjenek.

"Olyan ez, mint egy molekuláris +kézfogás+" - jellemezte a folyamatot a kutatásokat irányító Mike Lawrence.

Mint kifejtette, a kapcsolódás mechanizmusának megismerésével megfejthetik, hogy miért marad el időnként a "molekuláris kézfogás", azaz miért hatástalanok a készítmények.

"Sokkal hatékonyabb, hosszabb hatású inzulinkészítmények állíthatók elő, ha megismerjük a kapcsolódás folyamatát" -magyarázta Mike Lawrence, aki szerint az sem elképzelhetetlen, hogy idővel az inzulint akár tabletták formájában is előállíthatják.