Kerülni kell a szélsőségeket a cukorbaj kezelésében

A mértékletesség tűnik a legjobb módszernek a felnőtteket sújtó 2-es típusú diabétesz kezelésében: egyaránt kockázatos a túl alacsony és a túl magas vércukorszint - hangsúlyozzák a Cardiffi Egyetem kutatói, akik a The Lancet brit orvosi lapban adták közre tanulmányukat.

A 2-es típusú diabetes mellitus (más néven: nem inzulinfüggő diabétesz) esetében a betegség kezdeti szakaszában a hasnyálmirigy bétasejtjei termelnek ugyan inzulint, de az nem fejti ki megfelelően a hatását, mert a sejtek érzéketlenek vele szemben. Az úgynevezett inzulinrezisztencia általában az inzulinreceptorok hibás működése következtében alakul ki. A betegeknél megemelkedik a vércukorszint: a hiperglikémia miatt a bétasejtek több inzulint próbálnak termelni, hogy az inzulinrezisztenciát kiegyenlítsék. Ez a folyamat kóros inzulintermeléshez vezet, végül az inzulintermelés kimerül.

Az inzulinnal szembeni érzékenység csökkenése, az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki, miközben a 2-es típusú diabéteszben szenvedők 80 százaléka elhízott. A diabétesz elterjedtsége jelenleg már járványjelleget öltött, világszerte 180 millió beteg szenved cukorbajban. A diabéteszesek száma a következő évtizedekben tovább nő, ahogy emelkedik a túlsúlyosak és elhízottak arányszáma.

A kutatók a halálozási arányszámok és a vércukorszint közötti összefüggést vizsgálták 48 000 ezer ötven évesnél idősebb, 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegnél. Az 1986 novembere és 2008 novembere közötti periódusban összegyűjtött számadatok az Egyesült Királyság Általános Orvosi Kutatói Adatbázisából származnak.

Az adatok elemzése kimutatta, hogy egyaránt veszélyben vannak a legmagasabb és a legalacsonyabb vércukorszinttel rendelkező páciensek. A legalacsonyabb halálozási kockázatot azoknál a pácienseknél mutatták ki, akik glikohemoglobin-értékei (HbA1c) 7,5 százalék körül voltak. (A glikohemoglobin a vörösvértestekben található hemoglobin egyik, glükózhoz kötött formája. A glikozilált/hemoglobin aránya a teljes hemoglobinhoz képest - százalékban kifejezve - a cukorbetegség kezelésének egyik fontos laborparamétere. Segítségével megállapítható, hogy milyen volt a beteg átlagos vércukorszintje a megelőző három hónapban. Minél magasabb a vércukorszint, annál több hemoglobin-alegység köt cukrot.)

A vizsgálat arra is fényt derített, hogy az inzulinra beállított betegek esetében a halálozási kockázat 49 százalékkal magasabb, mint a perorális (szájon át adagolt) készítményeket szedő betegeknél.

"Ez a tanulmány meglepetést kelthet a szakmában, hiszen az orvosok azt tanulták, hogy a vércukorszintet a lehető legalacsonyabb értékekre kell leszorítani, hogy kivédjék a diabétesz legsúlyosabb következményeit, a szívinfarktust és az agyi érkatasztrófát, a stroke-ot. Most azonban kiderült, hogy a túl alacsony vércukorszint épp olyan veszélyes, mint a túl magas vércukorértékek" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Craig Currie.