Cukorbetegek erélyes kezelése - hatékony és fontos!
A diabéteszes betegek vérnyomásának, vércukor- és koleszterinszintjének csökkentésére irányuló agresszív gyógyszerezés nem szűkíti a szívinfarktus és az agyi érkatasztrófa (stroke) kockázatát, viszont megelőzheti a cukorbajjal kapcsolatos szem-, ideg- és veseproblémákat - jelentették be amerikai kutatók.
A cukorbetegség szív- és érrendszeri szövődményei kockázatának mérséklését elemző ACCORD-vizsgálat (Action to Control Cardiovascular Risk in Diabetes) öt éve kezdődött. Ennek során többféle gyógyszert alkalmaztak egyidejűleg a vérnyomás beállítására, valamint a koleszterin- és a vércukormutatóknak az orvosi gyakorlatban jelenleg elfogadhatónak tekintett paramétereknél alacsonyabb szintre való csökkentése érdekében. Az amerikai kormány támogatásával végzett kutatás eredményiről az Amerikai Diabétesz-szövetség keddi konferenciáján számoltak be a tudósok.
A vizsgálatot 2008 februárjában ideiglenesen felfüggesztették, mivel a vércukorszint csökkentésére irányuló intenzív gyógyszerezésben részesülő páciensek körében ötödével magasabb volt a szívhalálozási ráta, mint azok közében, akik hagyományos kezelést kaptak.
Az erőteljesebb gyógyszerezésben részesülő betegeket "enyhébb" terápiás csoportba sorolták, majd a vizsgálat folytatódott. Bár több azonos hatású gyógyszer egyidejű alkalmazása, mint például a sztatinalapú koleszterincsökkentők mellett az azonos célt szolgáló fenofibrát-készítmények adagolása nem szűkítette a szívproblémák rizikóját, ugyanakkor ötvözésük enyhítette a cukorbetegek vakságát előidéző ideghártya-elváltozást, a diabéteszes retinopátia kockázatát: erről tanúskodnak 10 251 idősebb amerikai diabéteszes páciens kockázatával végzett vizsgálatok.
Kommentár: gyógyszeres prevenció
E cikk kapcsán egy korábbi közlés is eszébe jutott a szerkesztőnek, mely szerint a statinok igen hatékonyak a koleszterinszint csökkentésében, és betegeknek - értsd ateroszklerózisos, ill. magas vérnyomásban szenvedő betegeknek adva csökkenthetik a következményes stroke és infarktus gyakoriságát. Primer módon azonban, tehát NEM betegeknek adva - nagy vizsgálati számon - beigazolódott, hogy nincs ilyen elsődleges hatásuk.
Valószínűleg a gyógyszerek célzott hatásairól van szó, tehát teljesen más példák: lázcsillapító nem lázas ember hőmérsékletét "még lejjebb" nem fogja vinni, alvászavarban nem szenvedő ember hiába szed alváselősegítő nyugtató, nem fog jobban aludni stb.
A diabéteszben adott számos típusú és hatású gyógyszer is nyilvánvalóan célzottan hat, tehát a vércukor aktuális csökkentésével a szintnövekedésből származó szövődményekre (diabéteszes retinopátia, nefropátia, neuropátia) lehet hatással elsősorban.
(Dr. Székely G.)
Az ACCORD keretében elvégeztek egy 3000 főre korlátozódó részvizsgálatot, amelynek során kizárólag az intenzív vérnyomás-, koleszterin- és vércukorcsökkentő terápia és a diabéteszes retinopátia folyamata közötti összefüggéseket elemezték. A vizsgálatot irányító Emily Chew, az amerikai egészségügyi-kutatási központ, a National Institutes of Health kutatója, aki a New England Journal of Medicine online kiadásában publikálta tanulmányát, kollégáival arra a következtetésre jutott, hogy a fibrát- és a sztatinalapú koleszterincsökkentők kombinálása lelassította a folyamatot.
Az agresszív kezelésben részesülő páciensek vizeletében kevesebb volt a kimutatható fehérje is, amely a vesekárosodás egyik tünete. "Az alacsonyabb fehérjeszínt jó jelnek tekinthető" - hangsúlyozta Faramarz Ismail-Beigi, a Case Western Reserve University kutatója, akinek tanulmánya a The Lancet című tekintélyes orvosi lapban látott napvilágot.
Mivel azonban az intenzív vércukorszint-csökkentő terápia növeli némely beteg esetében a szívhalálozás kockázatát, vagy súlyos hipoglikémiás (alacsony vércukorszinttel) járó állapotot idézhet elő, a tudósok arra hívják fel az orvosok figyelmét, hogy minden páciens esetében egyénileg kell meghatározni az optimális gyógyszerezést.
