Biológiai terápia lett az "Év gyógyszere"

A Janssen cég pszoriázisban alkalmazott biológiai terápiája lett a 2013-as "Év gyógyszere". A Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság a Janssen pszoriázis elleni termékét választotta a 2013-as „Év Gyógyszerének”. A díj ünnepélyes átadására 2014. május 26-án kerül sor Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián.

Sokak életét keseríti meg a pikkelysömör, éppen ezért fontos elismerés, hogy a 2013-as "Év Gyógyszere" díjat az innovatív termékeket gyártó Janssen pszoriázis elleni készítménye kapta meg.

A Janssen terméke áttörést jelent a közepes fokú vagy súlyos plakkos pikkelysömörben szenvedő betegek kezelésében. A készítmény Magyarországon is elérhető a betegek számára, így e élethosszig tartó, a páciensek életminőségét jelentősen károsító betegségben a hazai biológiai terápiás paletta megegyezik a legfejlettebb országok terápiás eszköztárával.

A pikkelysömör

A pikkelysömör (pszoriázis) egyike a leggyakoribb krónikus gyulladásos betegségeknek, mely nem csupán a bőrt, hanem a körmöket vagy akár az ízületeket is érintheti (1-4). Magyarországon mintegy 200 ezerre tehető a pikkelysömörös betegek száma. A betegség tünetei viszonylag korán, általában 20 és 30 éves kor között alakulnak ki. Krónikus, időnként kiújuló, rosszabbodó komplex bőrgyógyászati kórképről beszélünk, mely sajnos élethosszig tart. A betegség az orvostudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de a korszerű kezelésekkel hosszú távon is tünetmentesíthető lehet (1).

Pikkelysömörhöz kapcsolódó társbetegségek

A pikkelysömörös betegek az átlagpopulációnál gyakrabban szenvednek egyéb betegségekben. Ilyenek például az anyagcsere-betegségek, a cukorbetegség, a zsíranyagcsere zavarai és az elhízás (2). Mindezek növelik a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét is. Egy súlyos pikkelysömörben szenvedő, 30 éves beteg esetében például háromszorosára nőhet a szívinfarktus kockázata. A szívinfarktus vagy agyvérzés miatti halálozás kb. 2,6-szor magasabb a fiatal koruktól gyakran kórházi kezelésre szoruló pikkelysömörben szenvedő betegeknél. A betegek élettartama akár 3-4 évvel is rövidebb lehet az átlagos populációhoz képest. (1, 2).

Elmondható tehát, hogy a pikkelysömör nem csak a bőr betegsége.

Pikkelysömör és életminőség

A pikkelysömörös betegek a napjainkban egyre gyakrabban használt életminőség-mutatók tekintetében is hátrányt szenvednek. Több tanulmány alapján elmondható, hogy e betegséggel élők olyan rossznak ítélik az életminőségüket, mint a náluk élettanilag súlyosabb kórban (rákban, szívbetegségben, légzőszervi betegségekben) szenvedők (1, 2). A sokszor nagyon "látványos" bőrtünetek komoly pszichoszociális problémákat is okozhatnak. Ezek súlyosságára utal, hogy a pikkelysömörös betegek kb. 25%-ánál jelentkezik depresszió és szorongás, a betegek 5%-át foglalkoztatja aktívan az öngyilkosság gondolata (1, 2). A betegség kihathat a társas és családi kapcsolatokra is. A betegek 40%-a a szexuális életben is nehézségekkel küzd. A negatív fizikai és érzelmi hatások befolyással lehetnek a betegek teljesítőképességére, munkavégzésére és karrier lehetőségeire is, a felmérések szerint a betegek egynegyede veszíti el állását betegsége miatt.

Betegelégedettség hagyományos kezelési eljárások esetén

A betegek sokszor elégedetlenek a jelenleg rendelkezésre álló terápiás gyakorlattal, emiatt az együttműködési készségük nem mindig optimális. A kutatások szerint csupán kb. 25%-uk elégedett teljes mértékben a korábban alkalmazott kezelés sikerével (1). Feltehetően ez áll annak hátterében, hogy a betegek mintegy fele nem tartja be maradéktalanul a terápiás előírásokat. A páciensek tartanak a káros mellékhatások bekövetkeztétől. Sajnos gyakran hiányzik az érdemi orvos-beteg kommunikáció, így a betegek nem rendelkeznek elegendő információval helyzetükről, lehetőségeikről (1) és komoly igényük van a hatékony, biztonságos és a gyakorlatban könnyebben kivitelezhető terápiákra.

Biológiai terápiák a pszoriázis kezelésére

Az utóbbi években a bőrgyógyászati alapkutatások rohamos fejlődése következtében sikerült azonosítani számos, a betegség kialakulására hajlamosító örökletes tényezőt, a kóros immunológiai folyamat jobb megismerése pedig lehetővé tette a korábbiaknál hatásosabb, célzott kezelések bevezetését. A pszoriázis kezelésében az úgynevezett "biológiai terápiák" komoly áttörést hoztak. Ezen kezelések lényege, hogy célzottan gátolják a betegség kialakulásáért felelős, a szervezetben termelődő biológiai anyagokat (3, 4). A biológiai hatóanyagok biotechnológiai úton előállított fehérjetermészetű molekulák, legtöbbször ellenanyagok, a betegség kialakulásáért felelős gyulladáskeltő hatású molekulákat gátolják (3, 4). E szereket az orvostudomány számtalan területén alkalmazzák: onkológiában, belgyógyászatban, reumatológiában, ideggyógyászatban, stb.

Hivatkozások:

1. Pathirana D., et al.: Európai S3-irányelvek a psoriasis vulgaris szisztémás kezeléséről. JEADV 2009; 23 (Suppl. 2): 5-70. Elérhető a Magyar Dermatológiai Társulat honlapján (http://www.derma.hu/info.aspx?sp=9)

2. Bőr- es nemibetegségek Szakmai Kollégiuma: A psoriasis vulgaris helyi kezelése / Szakmai Irányelv 2011; elérhető a Magyar Dermatológiai Társulat honlapján (http://www.derma.hu/info.aspx?sp=9)

3. Bőr- es nemibetegségek Szakmai Kollégiuma: A psoriasis vulgaris biológiai kezelése / Szakmai Irányelv 2011; elérhető a Magyar Dermatológiai Társulat honlapján (http://www.derma.hu/info.aspx?sp=9)

4. Országos Egészségbiztosítási Pénztár: A plakkos psoriasis diagnosztikájának és kezelésének finanszírozási protokollja (eljárásrend) 2013.06.26.; elérhető: http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=35,57132936&_dad=portal&_schema=PORTAL