Anorexia

Az étkezési zavarban szenvedő betegekre két alapvető viselkedési eltérés jellemző. Egyrészt az étkezési magatartás tartós zavara, másfelől a súly kontrollálására irányuló viselkedés, mely jelentősen befolyásolja az egészséget. Fontos, hogy a zavar nem valamely más pszichiátriai vagy egyéb betegség következménye.

A két leggyakoribb étkezési zavar az anorexia nervosa (AN) és a bulimia nervosa (BN). Az anorexia nervosa legfontosabb jellemzője, hogy a beteg képtelen súlyát a legalacsonyabb normális súlyhatár felett tartani. Az AN-nak két altípusa van, a restriktív és a purgáló forma. Restriktív anorexiára jellemző tünetek a túlzott testedzés, és a diétázás, míg a purgáló altípusban szenvedők önhánytatást, hashajtást alkalmaznak, hogy csökkentsék testsúlyukat.

Az anorexia nervosa előfordulása

Az étkezési zavarok, így az anorexia is leggyakrabban serdülőkorban fordulnak elő. Felmérések szerint az AN hazai előfordulási gyakorisága gyermek- és serdülőkorban 0,03-0,3%-os. (Szumszka és mtsai, 2001) Az elmúlt ötven évben előfordulási gyakorisága jelentős növekedést mutatott. Lányok (nők) körében az étkezési zavarok mintegy 10-50-szer gyakoribbak, mint férfiaknál. Az evészavarok gyakrabban fordulnak elő a felső és a középső társadalmi rétegben, azonban az utóbbi években alacsonyabb osztályokban, idősebbekben és férfiakban is elterjedtebbé váltak.

Az anorexia nervosa okai, kialakulása

Az anorexia nervosa kialakulásában több tényező játszhat szerepet, köztük a biológiai sérülékenység, az életesemények, és különböző szociokulturális és környezeti faktorok is szereppel bírnak. Az anorexia gyakrabban fordul elő női nem, a felső és középső társadalmi rétegből való származás, bizonyos foglalkozások (modellek, táncosok) esetén. A betegséget gyakran előzi meg közvetlenül diétázás, fogyókúra. Fenntartásában a környezetből származó megerősítések, vagy a másodlagos betegségelőnyök játszhatnak szerepet.

Az anorexia nervosa tünetei, diagnózisa

Az anorexia nervosa első, 1870-es említésekor leírt tünetek – jelentős súlyvesztés, menstruáció elmaradása, élettani működések zavarai, fokozott aktivitás – kis módosítással ma is kritériumai a betegségnek.

Az anorexia nervosa diagnózisának felállításához négy fő tünetnek kell fennállnia, melyek közül az első a jelentős súlyvesztés. Ezt a testtömegindex (BMI) segítségével lehet legpontosabban kifejezni, mely a testsúlynak és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. Anorexia nervosa esetén a testtömegindex 17,5 kg/m2 alatti. A második fő tünet a súlygyarapodástól, vagy az elhízástól való intenzív félelem. Az anorexiás betegek gyakran tagadják ezen félelmüket, melyet azonban meg lehet figyelni a súlygyarapodás megakadályozására tett viselkedésük kapcsán.

Fontos tünet továbbá a testképzavar. A betegek nem látják reálisan saját testüket; míg néhányuk egész testét egyformán kövérnek érzi, mások tudatában vannak soványságuknak, ám úgy vélik, van, amiben még javíthatnak alakjukon.

A menstruáció elmaradása az anorexia nervosa diagnózisához szükséges negyedik kritérium, mely általában a nagymértékű súlycsökkenés után lép fel.

Az anorexiások személyisége általában perfekcionista, teljesítmény-orientált, kényszeresség és túlkontrolláltság jellemzi őket. Kerülhetik a szexualitást, az érzelmeket. Az anorexia nervosa gyakran társul depresszióval. Jellegzetes tünetek, mint a száraz, lanugóval fedett bőr, alacsony vérnyomás, csontritkulás, a hormonháztartás felborulása, emésztési zavar, székrekedés jelentkeznek.

Az anorexia nervosa lefolyása

Az anorexia kimenetele alapvetően háromféle lehet. A betegek egynegyede teljesen felépül, felüknél hullámzó lefolyásúvá, 25%-uknál pedig krónikussá válik a kórkép. A betegség kialakulásának ideje összefüggést mutat a kimenetellel. A 12-18 éves kor közt kezdődő anorexia nervosa jobb kimenetelű, mint az, amelyik 12 éves kor előtt, és 18 éves kor után jelentkezik. A hosszú fennállás, az ismételt kórházi bennfekvések, az alacsony kezdeti testsúly, és a purgáló (önhánytató, hashajtókat használó) magatartás várható rosszabb kimenetelre utalnak. Az anorexia nervosában szenvedő betegek 3-10%-ban veszítik el életüket a betegséggel összefüggő okok miatt, melyek leggyakrabban a súlyos alultápláltság, fellépő fertőzések, öngyilkosság, és a szívmegállás (Túry és Szabó, 2000).

Az anorexia nervosa terápiája

Az evészavarok kezelésének sokoldalúnak kell lennie. Az evési viselkedészavarok leküzdésében a kognitív-, és a viselkedésterápia, a csoportterápia, a családterápia és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazása segíthet leginkább. A terápia formáját leginkább a betegség súlyossága határozza meg: jobb általános állapotú betegek esetén a kezelés a járóbeteg-ellátásban is megvalósítható, míg legyengült állapotban, mikor a testsúly helyreállítása az elsődleges cél, a kórházi terápia javallható.

Az AN kezelésében a viselkedés- és kognitív terápia, a pszichodinamikusan orientált terápiák, illetve a családterápia a leginkább elterjedt kezelési mód. A gyógyszeres kezelésnek ugyan testsúlynövelő hatása általában nincs, a gyakran társuló depresszió miatt antidepresszánsok sikeres alkalmazása is gyakori.

Rosszabb terápiás kimenetelre utal a betegség hosszú fennállása, a társuló alkoholizmus, az öngyilkossági kísérletek, illetve az egyidejűleg fennálló depresszió. (Túry és Szabó, 2000)

Forrás:

American Psychiatric Association (2004): A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai. Animula Kiadó

Szumska I., Túry F., Hajnal Á., Csoboth Cs., Purebl Gy., Réthelyi J.(2001): Evészavarok prevalenciája fiatal nők hazai reprezentatív mintájában. Psychiatria Hungarica 16:374-383, Túry F., Szabó P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina Kiadó

Túry, F.(2002): Anorexia és bulimia: Az evés zavarai a mindennapos gyakorlat szemszögéből. Hippokratesz. IV(2) 110-116

Vetró, Á., Parry-Jones, W.L.I.(1996): Gyermek- és ifjúságpszichiátria. Gyermekeink Lelki Egészségéért Dél-Magyarországi Alapítvány és Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem