Megtalálták az asztma okát?
A szenzációsnak tűnő cikk mögött rejlő állatkísérletes munkáról számoltak be brit és amerikai kutatók a neves Science Translational Medicine hasábjain. A közlemény lényege, hogy közvetlen kapcsolatot találtak a környezeti tényezők, triggerek okozta légúti gyulladás és a légúti szűkület között, valamint újrafelfedeztek egy gyógyszercsoportot, amely alkalmas lehet e probléma megoldására.
A tanulmány igazolta a korábban nem ismert kalcium-érzékeny receptor (CaSR) szerepét az asztma létrejöttében. A világon becslések szerint mintegy 300 millió embert érint az asztma valamely formája.
A kutatók egérmodellen vizsgálták a légúti gyulladás és asztma kapcsolatát.
"Az eredmények meglepőek voltak" – említi Daniela Riccardi professzor a kutatás vezetője. "Ez volt az első eset, hogy kapcsolatot találtunk a (környezeti triggerek: allergének, dohányfüst, kipufogógáz okozta) légúti gyulladás, és az allergiás asztmában észlelhető légúti szűkület között.
"Eredményeink szerint ezek az ingerlő tényezők olyan anyagokat szabadítanak fel a szervezetben, amelyek aktiválják a légutakban lévő CaSR-receptorokat, és kiváltják a légúti szűkületet és gyulladást. A fent említett gyógyszercsoport a régebb óta ismert – de nem használt – kalcilitikumok, amelyek e receptorok működését gátolják, így nem alakulnak ki az asztmás tünetek."
Azért is fontos ez a felismerés, mert bár az asztmának jelenleg is elég széles a terápiás palettája, de mintegy 5% azon betegek aránya, akik semmilyen terápiára nem reagálnak, tehát sokezer betegen lehetne így segíteni.
Elképzelhető, hogy az új terápiás próbálkozás más krónikus légúti betegségben is megoldási lehetőséget nyújt (pl. COPD, krónikus bronchitis). Jelenlegi becslések szerint 2020-ra ez lesz a világon a 3. legtöbb halálozást okozó betegségcsoport.
Az említett kalcilitikumokat kb. 15 évvel ezelőtt fejlesztették, de más célra, a csontritkulás kezelésére kívánták alkalmazni. Az volt az elképzelés, hogy a CaSR-receptorok megcélzásával anabolikus hormon szabadul fel, ami meggátolja a csontszövet ritkulását, a csontállomány károsodását. A szerek biztonságosak voltak, de csontritkulásban nem bizonyultak hatásosnak.
A mostani kutatással azonban újra előkerültek az "asztalfiókból", és elképzelhető, hogy sokkal nagyobb karriert fognak a légúti gyulladással járó betegségek kezelésében befutni, mint a csontritkulás terápiájában lehetett volna. Két éven belül elindulnak a klinikai vizsgálatok, a tervek szerint a tüdőbe juttatják a szert közvetlenül, tehát várhatóan inhaláció formájában.
