Ezért csökkent a laktózérzékenyek aránya a történelem során

Egy friss kutatás feltérképezte a történelem előtti tejhasználati mintákat az elmúlt 9000 évből, és azt találták, hogy az éhínség és a fertőző betegségeknek való kitettség magyarázza legjobban a tej- és egyéb nem erjesztett tejtermékek fogyasztására való képességünk fejlődését.

Dobson Szabolcs, gyógyszerengedélyeztetési szakértő írt arról, hogyan alakult a laktózérzékenység a történelem során:

"Az írott történelem előtti európaiak már évezredekkel azelőtt fogyasztottak tejet, hogy az emberekben kialakult az a genetikai tulajdonság, amely lehetővé tette számukra, hogy felnőttként megemésszék a tejcukrot (laktózt) derül ki egy új tanulmányból, amely a Nature tudományos lap 07. 27-i számában jelent meg. A kutatás feltérképezte a történelem előtti tejhasználati mintákat az elmúlt 9000 évből, új betekintést nyújtva a tejfogyasztás és a laktóztolerancia kialakulásába.

Eddig széles körben azt feltételezték, hogy a laktóztolerancia azért alakult ki, mert lehetővé tette az emberek számára, hogy több tejet és tejterméket fogyaszthassanak.

Ez az új kutatás azonban, amelyet a Bristoli Egyetem és a University College London (UCL) tudósai végeztek 20 másik ország munkatársaival együtt, azt mutatja, hogy az éhínség és a fertőző betegségeknek való kitettség magyarázza legjobban tej- és egyéb nem erjesztett tejtermékek fogyasztására való képességünk fejlődését.

Mi a laktózintolerancia?

Míg ma a legtöbb európai felnőtt kényelmetlenség nélkül tud tejet inni, manapság a világ felnőttjeinek kétharmada, és 5000 évvel ezelőtt szinte minden felnőtt, problémákkal szembesülhet(ett), ha túl sok tejet ivott. A tej ugyanis laktózt tartalmaz, és ha bomlatlanul a vastagbélbe kerül, görcsöket, hasmenést és puffadást okozhat. Ez laktóz intolerancia néven ismert.

A laktóz emésztéséhez a vékonybélben laktáz enzimnek kell termelődnie. Ez a képesség az emberek többségénél világszerte gyorsan csökken a szoptatástól való elválasztás és a serdülőkor között. A laktáz-perzisztenciának (vagyis a laktáztermelés folytonosságának) nevezett genetikai tulajdonság azonban az elmúlt 10.000 év során többször is kifejlődött, és elterjedt a különböző tejivó népességekben Európában, Közép- és Dél-Ázsiában, valamint a Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában. Ma a világ felnőttjeinek körülbelül egyharmada laktázperzisztens, azaz termeli ezt az enzimet.

Nem a tejhasználat növekedése söztönözte a szervezetet a laktóztoleranciára?

Az elmúlt 9000 év tejhasználati mintáinak feltérképezésével, az Egyesült Királyság Biobankjának vizsgálatával, valamint az ősi DNS-, radiokarbon- és régészeti adatok új számítógépes modellezési technikákkal történő kombinálásával a kutatócsapat kimutatta, hogy a laktáz-perzisztencia genetikai tulajdonsága körülbelül időszámításunk előtt (ie.) 1000-ig nem volt általános, közel 4000 évvel azután, hogy először kimutatták, ie. 4700-4600 körül.

A laktáz-perzisztencia genetikai változatát valamiféle felturbózott természetes szelekció hajtotta a magas gyakoriságra. Az ilyen erős természetes szelekciót nehéz megmagyarázni.

A laktóz-perzisztencia fejlődésének megállapítása érdekében adatbázist állítottak össze, amely közel 7000 állati zsírmaradványt tartalmaz 554 régészeti lelőhelyről származó 13.181 edénytöredékből. Kimutatták, hogy a tejet széles körben használták az európai őstörténetben; a legkorábbi adat közel 9000 évvel ezelőttről származik, de a különböző régiókban különböző időpontokban növekedett és csökkent a tej használata.

Annak megértése érdekében, hogy ez hogyan kapcsolódik a laktáz-perzisztencia kifejlődéséhez, egy másik adatbázist állítottak össze a laktáz-perzisztencia genetikai variánsának jelenlétéről vagy hiányáról, több mint 1700 őskori európai és ázsiai egyedből származó, publikált ősi DNS-szekvenciák felhasználásával. Körülbelül 5000 évvel ezelőtt mutatták ki ezt először, majd 3000 évvel ezelőtt már meglehetősen gyakori volt, ma pedig nagyon gyakori. Eredményeik megkérdőjelezték azt a régóta fennálló nézetet, hogy a tejhasználat mértéke vezérelte a laktáz-perzisztencia evolúcióját.

Minimális a genetikai eltérés a laktózt tolerálók és nem tolerálók között

Az Egyesült Királyság Biobank adatait vizsgálva, amely több mint 300.000 jelenleg élő mber genetikai és orvosi adatait tartalmazták, csak minimális különbséget találtak a tejivási szokásokban a genetikailag laktázperzisztens és nem laktázperzisztens emberek között. A genetikailag nem laktázperzisztens emberek nagy többsége nem tapasztalt rövid vagy hosszú távú negatív egészségügyi hatásokat, ha tejet fogyaszt.

Az eredmények azt mutatják, hogy a tejhasználat már legalább 9000 éve elterjedt Európában, és az egészséges emberek, még azok is, akik nem laktázperzisztensek, nyugodtan fogyaszthattak tejet anélkül, hogy rosszul lettek volna. A laktáztartalmú tej azonban a nem laktázperzisztens embereknél magas laktózkoncentrációt eredményez a bélben, ami folyadékot vonhat a szervezetből a vastagbélbe, és kiszáradáshoz vezethet, ha hasmenéses betegséggel társul.

Ha valaki egészséges és sok tejet iszik, kellemetlen érzéseket tapasztalhat, de nem fog belehalni. Ha azonban súlyosan alultáplált és emellett betegség miatti hasmenése is van, akkor belehalhat.

Olvasson tovább! 6 dolog, amit eddig nem tudott a tejről

Amikor a termésük tönkrement, a történelem előtti emberek nagyobb valószínűséggel fogyasztottak erjesztetlen, magas laktóztartalmú tejet – vagyis pontosan akkor, amikor nem kellett volna.

A kutatók kimutatták, hogy a laktázperzisztenciát előidéző génváltozat erősebb természetes szelekció alatt állt, amikor több éhínségre és kórokozóra utaló jel mutatkozott.

A szerzők következtetése szerint a tanulmányuk bemutatja, hogy a késő őskorban a népesség és a települések méretének növekedésével az emberi egészségre egyre nagyobb hatással volt a rossz higiénia és a növekvő gyakoriságú hasmenéses betegség. Ilyen körülmények között a tej fogyasztása a halálozási arány növekedését idézte elő, vagyis a laktázperzisztencia hiányában szenvedők különösen sebezhetők voltak. Ez a helyzet tovább súlyosbodott éhínség esetén, amikor a betegségek és az alultápláltság aránya megnövekedett. Ilyenkor azok, akik nem hordozták a laktázperzisztenciát lehetővé tévő génváltozatot, nagyobb valószínűséggel haltak meg mielőtt gyermekeik születtek volna. Ez pedig növelte a laktázperzisztens népesség arányát."

Hivatkozás: Richard P. Evershed, George Davey Smith, Mélanie Roffet-Salque, et al. Dairying, diseases and the evolution of lactase persistence in Europe. Nature, 2022; DOI: 10.1038/s41586-022-05010-7. https://www.nature.com/articles/s41586-022-05010-7