Az asztma gyógyszeres kezelése

Ma már mindenki tudja, hogy az asztma a légutak krónikus gyulladásos betegsége, de majd egy évszázada még a pszichoszomatikus betegségekhez sorolták, és azt vélték, hogy a depresszióhoz hasonló módon kellene kezelni. Mai tudásunk szerint objektív módon, célzott gyógyszerekkel jól karbantartható a betegség.

Az asztmára jellemző tehát a krónikus légúti gyulladás, a hajnali órákban előforduló nehézlégzés, a spontán, vagy gyógyszerekre oldódó légúti obstrukció (elzáródás), és a légutak túlérzékenysége (hiperreaktivitás).

Miután az asztma krónikus betegség, hullámzó természetű: jól megfigyelhető a tünetekkel járó és tünetmentes periódusok váltakozása. A gyulladás következtében a légutak "átépülnek", sok gyulladásos sejt fordul elő (CD4+ helper sejtek, eozinofil fehérvérsejtek, hízósejtek stb.)

A betegség jól kezelhető, a tünetmentes periódusok megnyújthatóak, de gyógyítani jelenleg nem lehetséges.

Optimum: az asztmakontroll

Ez a kezelés alapja, vagyis megfelelően beállított kezelés mellett a betegség kellően, sőt jól kontrollálható. A táblázat ezt írja le röviden.

Az asztma súlyossága

Intermittáló – kevesebb, mint heti egy tünet, rövid fellángolások

Enyhe perzisztáló – heti egynél több tünet, de nem minden nap, befolyásolhatják az alvást és a nappali tevékenységet

Középsúlyos, perzisztáló – napi tünetek, a fellángolások befolyásolják a tevékenységet, és az alvást is

Súlyos, perzisztáló – napi tünetek, gyakori fellángolások, gyakoriak az éjszakai tünetek is, a fizikai aktivitás korlátozott

Milyen gyógyszerek alkalmazhatóak asztma esetén?

Megelőzésre alkalmazható szerek (szteroidok, pontosabban glukokortikoidok, inhalációs úton, ezek az ICS-szerek)

Rohamoldók (béta2-agonisták, antikolinerg szerek)

Teofillin

A lépcsőzetes kezelés alapjai

Öt terápiás lépcsőt ír elő a jelenlegi kezelési "protokoll", a legenyhébbtől a legsúlyosabb esetek kezeléséig, lássuk röviden.

I. szükség esetén rohamoldó

II. rohamoldó + egy megelőző szer

III. rohamoldó + 1-2 megelőző szer

IV. rohamoldó + két v több megelőző szer

V. rohamoldó + kiegészítő gyulladáscsökkentők

Asztmában alkalmazott kortikoszteroidok

A szervezetre a legerősebb gyulladásgátló hatást a glukokortikoid csoport tagjai gyakorolják. Számos betegségben kerülnek alkalmazásra, asztmában (általában) inhaláció, tehát porlasztva, belégzés formájában. Előnyük, hogy csökken a fellángolások száma, csökken a légúti túlérzékenység, javul az asztmakontroll.

Mellékhatásaik: (az adagolás miatt) helyiek, pl. rekedtség, a beszéd időszakos elvesztése, szájüregi gombásodás. Belső szervi mellékhatások csak nagyobb dózisok esetén fordulnak elő. Dohányosoknál magasabb dózis adása lehet szükséges. Előfordul, hogy nem inhalációban (helyileg), hanem tablettában (tehát szisztémásan) kerül beadásra a szteroid, ez lényegesen több veszéllyel, mellékhatással jár (, mellékvese károsodás, Cushing-kór, , stb.).

Egyéb megelőző szerek

Ma már nem v. igen ritkán alkalmazzák a "cromonokat", hatásuk csekély, tehát az inhalált szteroidok mellett nem indokolt.

Antileukotriének: újabb gyógyszerek, enyhébb asztmában adhatóak, kombinációban csökkentik a szteroid-igényt.

Immunterápia: hatásossága gyenge, a mellékhatások viszont gyakoribbak, a kezelés maga is bonyodalmas (hosszabb injekciós terápia).

Rohamoldó szerek, inhalációs hörgtágítók

Ezek fő képviselői az ún béta2-receptor agonisták (azaz izgatók). Hatásuk révén elernyed a hörgők simaizomzata, csökken a gyulladás, az érfali áteresztőképesség. Fokozzák a hörgőkben lévő csillók működését. Mellékhatásaik: remegés, vérnyomásemelkedés, pulzusemelkedés, perifériás értágulat, esetleg angina.

Vannak közöttük gyors hatáskezdetű szerek, ezek az asztma minden formájában alkalmazhatóak (pl. salbutamol, terbutalin, fenoterol). A hosszú hatásúak pedig krónikus asztmában kiegészítő szerként (pl. formoterol, salmeterol).

Antikolinerg hörgtágítók: Ezek ún. alternatív szerek, más (muszkarinerg) recepotorokon hatnak, hatásuk csekélyebb, mint az előző csoport tagjaié. Használatuk akkor indokolt, ha a betegnél a béta-2 izgató valamilyen ok miatt ellenjavallt. Hatásuk lassabban alakul ki, de tartósabb.

Teofillin: Igen régóta alkalmazott szer, oldja a simazimok görcsét, stimulálja a légzést. Szív- érrendszeri mellékhatásokat, ingerlékenységet, remegést okozhat (dózisfüggően). Rövid hatású változatait sürgősség esetén, hosszú hatástartamú készítményeit a krónikus esetek kiegészítő kezelésében alkalmazzák.

Asztma és terhesség

mindig mérlegelendő, mi a nagyobb kockázat, ez esetben nagyobb baj a magzati oxigénhiány, mint a készítmények várható mellékhatásai, tehát adni kell, csak kis dózisban (inhalációs szteroidot, és rohamoldó szert is szükség esetén).

Napszaki ingadozás és a gyógyszerek

Érdekes észlelés az asztmagyógyszerek hatása és a napszak összefüggése:

béta2-agonista rohamoldók: pl. rövid hatású szer esti dózis 2/3, reggeli dózis 1/3

inhalációs szteroidok: egyszerre, a reggeli órákban adandóak (a szervezetben lévő kortizol napi ritmusát követve)

teofillin: a felszívódás miatt este magasabb dózist kell adni.

Számos terápiás tudnivaló van még az asztma-kezeléssel kapcsolatosan az orvosi kezelés "stratégiája", a kezelés felépítése, a betegoktatás, a betegnaplók vezetése, az állapotkövetés. Mai terápiás lehetőségeink mellett az asztma jól kontrollálható betegség, amely mellett a normális napi tevékenység jól végezhető, a sportolás, fizikai terhelés is megfelelő keretek között.