A reumatoid artritisz gyógyszeres kezelése

Bármilyen típusú artritisz áll fenn, a gyógyszeres kezelés az általános kezelési terv fontos része. Fontos a betegnek is megérteni, egyáltalán milyen kezelési módok, lehetőségek vannak.

A reumatoid artritisz (RA) lefolyása olyan, hogy aktív szakaszában fennáll az ízületi gyulladás, és az ízületek károsodása. Ez látható pl. a csontok eróziójakor. Az RA kezelés legfontosabb része a gyulladás gátlására irányul. A hatásos kezelés megkísérli az ízületi destrukció megelőzését is, és az abból származó mozgáskorlátozottságot.

Betegséglefolyást módosító szerek (angolul: DMARD)

Legfőbb hatásuk a gyulladás csökkentése, elnyomása. Közülük több lassítja pl. az ízületi károsodást, bár a hatás pontos mechanizmusa nem ismert. Hatásosságukat sok esetben ízületi röntgenfelvételekkel ellenőrzik.

Fontos, hogy a DMARD kezelés a diagnózis felismerése után a lehető leghamarabb kezdődjön meg, az ízületi deformálódás és a mozgáskorlátozottság megelőzése céljából. Ha a megfelelő dózist adagolják, kb. 6-8 hét múlva már jótékony hatás észlelhető. Mivel adásuk számos mellékhatással járhat, a kezelés csak rendszeres ellenőrzés mellett folytatható. A rendszeres korai vérkép- és vizeletvizsgálat a változások nyomon követésére alkalmas.

Néhány példa e gyógyszerekre:

Methotrexát: általában közepesen súlyos – súlyos RA esetében alkalmazzák. Adható szájon át, és injekcióban is, egyébként eléggé toxikus szer, hányingert, szájüregi fekélyt, májkárosodást okozhat. Folinsavat adnak mellé pont e mellékhatások ellensúlyozás céljából. A methotrexát jelenleg az RA kezelés ilyen értelmű "arany standardja" a többi hasonló készítmény közül.

Sulfasalazin: enyhe RA-ban adható, mivel kevésbé hatásos, mint egyéb DMARD-k, és kevesebb a mellékhatás is. Okozhat hányingert, hasmenést, viszketést, fejfájást, de ezek a fenntartó dózisban már ritkábbak. Néhány esetben súlyos vérszegénységet is okozhat.

Leflunomid: súlyos aktív RA esetében alkalmazható, ami nem reagál a klasszikus DMARD-szerekre, mint pl. a fenti methotrexate. Az RA kezelésében a methotrexáthoz hasonló hatásosságú.

I.m. arany injekció: klinikai szempontból hatásos kezeléstípus. Ma már ritkábban alkalmazzák, mint az egyéb DMARD-ket, mert sok mellékhatással jár, pl. szájüregi fekélyek, viszketés, vérlemezkeszám-csökkenés, fehérjevizelés.

Szájon át adható arany készítmények: ma már szinté kevéssé kerülnek alkalmazásra, mivel hatásosságuk csekélyebb, gyakori mellékhatásuk a hasmenés.

Maláriaellenes szerek: pl. hidroxiklorokvin szulfát, amelyet enyhe RA esetében alkalmaznak. Klinikai hatásaik nem túl jelentősek, de több társukénál kisebb a toxicitásuk.

Penicillamin: mérsékelt-súlyos RA esetén adható. Hasonlóan hatásos a többi DMARD-hoz, de toxicitása nagyobb mértékű, ma már ritkán használják.

Cyclosporin: eredetileg szervátültetésben alkalmazták, az új szerv kilökődésének meggátlására. RA-ban alkalmazható egyedül, vagy kombináció részeként is. Alkalmazható rövidtávon is (egy év alatti kezeléskor), ún. progresszív RA esetén. Gyakoriak a mellékhatások, ezek rendszeres ellenőrzése szükséges.

Azathioprin: csak súlyos RA esetén adható, amely más DMARD kezelésre nem reagál. Magas toxicitása miatt ma már ritkán alkalmazzák.

A kombinációk alkalmazása pozitív eredményekkel járt. Pl. a methotrexát, hidroxiklorokvin és sulfasalazin hatékonyabb, mint a methotrexát önmagában. Ugyanígy a cyclosporin methotrexáttal adva hatásosabb, mint a methotrexát egyedül.

Nemszteroid gyulladásgátlók (NSAIDs)

Ezeket a gyógyszereket igen gyakran rendelik fájdalomcsillapítóként. RA-ban és az artritisz más formáiban is hatásosan mérsékli a gyulladást. A betegség progresszióját nem tudják megállítani, de a tüneteket csökkentik. A helyi kezelésre szánt formák (gél, kenőcs, krém) vénymentesen is kaphatók, a szájon keresztül bevehető és egyéb úton beadásra kerülő formák pedig vénykötelesek, kivétel pl. az ibuprofen, ebből van ún. OTC (vénymentes) készítmény is.

Az NSAID-ok alkalmazását korlátozza, hogy tartósabb használatakor sokszor észlelhető gyomor-bélrendszeri mellékhatás, ami eléggé súlyossá is válhat, különösen arra hajlamos betegeken, pl. akiknek korábban volt, vagy jelenleg fennáll gyomor- illetve nyombélfekélyük, esetleg vérzéses állapotuk.

Specifikus COX-2 gátlók

Ezek az ún. coxibok. Újabb fejlesztés eredményei, a korábbi NSAID-októl annyiban különböznek, hogy mellékhatás szempontjából alkalmazásuk kedvezőbb. A gyomor-bélrendszert kevésbé károsítják, hatásaikban megegyeznek az ismert, és régóta alkalmazott nemszteroid gyulladásgátlókkal. A klinikai tapasztalat azonban még jóval kevesebb, néhány éve vannak csak forgalomban, és adódott néhány olyan eset, amikor szív-érrendszeri mellékhatásokat okoztak, főleg nagyobb dózisban. Pl. szívinfarktus, vagy stroke veszélye esetén tilos ezeket adagolni. Pontosan ezért mindig konzultálni kell az orvossal, mielőtt e szerek rendelésére sor kerül

Kortikoszteroidok

Másnéven glukokortikoidok, mint pl. a prednizolon, vagy a dexametazon, igen erős hatású gyulladásgátlók, ugyanis mellékvesekéreg-hormon származékok, és fő hatásuk az immunrendszer, az immunreakció csökkentése, rossz szóval élve annak elnyomása. RA kezelésében bevált szerek, akár tablettaként, akár pedig az ízületekbe közvetlenül beadott injekciók formájában.

A prednizolont pl. alkalmazzák a mérsékelt – súlyos RA eseteiben, ahol már a bemutatott NSAID-ok és a DMARD szerek nem hatottak. Az orális (szájon át alkalmazott) kortikoszteroidokat a lehető legkisebb hatásos dózisban adják, a mellékhatások kerülésére, mint pl. súlynövekedés, magas vérnyomás és csontritkulás veszélye.

A szteroidok beadhatóak az ízületbe is injekcióként, főleg ha az orális kezelés már nem hatásos, de ilyen injekciót évente maximum 3-4 alkalommal lehet adni. Leggyakrabban a kéz, a lábfej, a térd és a váll ízületei érintettek ebben.

Biológiai kezelés

Újabban az artritiszek kezelésében egy TNF-gátlók nevű csoportot (tumor nekrózis faktor) alkalmaznak. A TNF a szervezetben normálisan előforduló faktor, kulcsszerepe van az RA betegség gyulladásos folyamataiban. RA-s betegek ízületi folyadékában nagy mennyisében található meg. Lássuk e szereket közelebbről!

Az infliximab adása bizonyos RA-s betegek számára alkalmazható kezelést jelent. Lelassítja az RA progresszióját, és csökkenti az ízületi károsodást. Csak szakorvos rendelheti. Infúzió formájában adható, egy-egy kezelés kb. 2 órát vesz igénybe. Az infliximabot methotrexáttal adják kombinációban. A kezelés igen költséges jelenleg.

Az etanercept egy másik TNF-gátló szer. Injekcióként adható be, heti két alkalommal, szintén meglehetősen drága. Aktív, felnőttkori RA betegség kezelésére alkalmazható azon betegekben, akik egyéb DMARD szerekre nem jól reagáltak, pl. a methotrexátra. Alkalmazható néhány egyéb típusú artritiszben is, mint pl. az ún. poliartikuláris (több ízületet érintő) gyermekkori krónikus betegségformában, (4-17 év között), aki egyéb DMARD-kezelésre rosszul reagáltak.

Újabban került be a terápia az adalimumab, szintén TNF-gátló, és engedélyt kapott az RA-s betegek kezelésére. Kéthetente egy injekciót kell beadni.

Mindhárom készítmény klinikai vizsgálatai során látták, hogy alapvető javulás állt be az RA-s betegek állapotában. Folyamatban lévő vizsgálatok szerint értékelésre kerül e szerek hosszú távú biztonságossága. Jellemző és komolyabb mellékhatásaik a fertőzésre való fokozottabb érzékenység, és a rosszindulatú elváltozások kialakulásának veszélye.

A csoportban új készítmények sora vár bevezetésre a következő években.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!