Jó példát mutatunk? (tippek és tanácsok gyermekneveléshez)

Ami nem maradhat ki a szülői gondviselésből... Az otthon a legjobb terep ahhoz, hogy egy kisgyermek elsajátítsa az erkölcsi normákat - De vajon biztosan jó példát mutatunk gyermekünknek?

Hogy ne később jusson eszünkbe azon töprengeni, mit ronthattunk el, íme néhány tipp, melyek azok a dolgok, melyeket mindenképpen szükséges "beleverni" egy aprócska gyermek fejébe...

Osszuk meg vele a problémát

Akárhogyan is igyekszünk otthon kezdettől fogva megfelelően közvetíteni az általunk képviselt értékeket és hitelesen előadni azokat, a kisgyermek biztosan szembetalálkozik számára megdöbbentő és érthetetlen érzelmi szituációkkal. Neki még nincs meg a képessége, hogy tudja, mi miért történik. Szülőként az a feladatunk, hogy elmagyarázzuk neki, mi áll egy-egy gond, probléma mögött. A kiváltó okot értessük meg vele, ne hivatkozzunk másra, ne mismásoljuk el viselkedésünkkel a valódi gondot.

Bízzon benne!

Kutatások kimutatták, azon szülők nevelnek nagyobb sikerrel megfelelő erkölcsi normákkal rendelkező gyermeket, akik megbíznak a csemetéjükben és ezt kezdettől fogva tudatosítják is benne. Az ilyen gyermek kevésbé lesz hajlamos a dacra, arra, hogy csakazértis ellentmondjon, szembeszegüljön a szüleivel, vagy olyasmit csináljon, ami homlokegyenest különbözik az ő elvárásaiktól.

Legyen hiteles példa

A szülő a gyermek számára az első és legerősebb erkölcsi példa - tehát nem árt, ha alaposan átgondoljuk, jó példát mutatunk-e. Ez nagyon fontos, hiszen a gyermek ezt másolja. Igyekezzünk úgy élni, hogy később ne bánjuk meg tetteinket. Tegyük fel magunknak gyakran a kérdést: ha csak az én példám van a gyermekem előtt, vajon a legmegfelelőbbet látja?

Ha hisz valamiben, adja át

Ha őszintén hisz valamiben, legyen az bármilyen szabály vagy erkölcsi norma, magyarázza el, tegye érthetővé a gyermeke számára, miért hisz abban és miért látja így jónak. Gondolja át az önmaga által követett szabályokat életében, és ossza meg vele, ha azokat követendőnek találja.

A legtöbb, mindennapokból adódó tapasztalat vagy olyan pillanat, amely új, fontos dolgokra tanítja meg a csemeténket, sokszor nem tervezett, hanem egy váratlan szituációban adódik. Használja ki ezeket erkölcsi tanításul, hiszen egy éppen megtörtént példával illusztrálhatja őket.

"Mit fogsz tenni legközelebb?"

A gyerekek nem realizálják azonnal, hogy egy cselekedetük miért volt jó vagy rossz. Általában rájönnek viszont, hogy legközelebb hogyan kéne viselkedniük. Tudatosítsuk is bennük a helyes magatartást, azzal, hogy feltesszük a kérdést: jó volt-e, ahogy cselekedett, ha pedig a válasz nem, akkor mit fog tenni egy következő, hasonló alkalommal. Ilyen módon a gyermek tanul a hibáiból.

Az életvitelünkben felállított és általunk követett erkölcsi normákat, szabályokat következetesen várjuk el a gyermekeinktől is. Legyenek ezek irányadóak az ő magatartásában is, és ha helyesen cselekszik, erősítsük meg abban, hogy jól tette.

Szembesítsük tetteivel

Legegyszerűbben akkor tanulja meg a gyermek, hogy hibázott, ha szembesítjük azzal - érezze át a másik helyzetét, akinek fájdalmat okozott vagy akit megbántott. Sok ilyen szituáció van: elveszi a másik játékát, megüti őt - ilyenkor tudatosítsuk benne: "látod, most miattad sír", "miattad érzi rosszul magát". Érezze, milyen lenne, ha ő volna az "áldozat" helyében, ez sokat segít a beleérző képesség kialakításában.

Egy-egy új viselkedés megtanulásának a legegyszerűbb módja, ha amikor egy szituáció megtörténik, és ő helyesen reagálta le, utána megerősítjük abban: "ezt ezért és ezért csináltad jól."

Tanulja meg az aranyszabályt

A cél az, hogy a gyermek bátran tudjon dönteni, egyre kevésbé legyen ráutalva a szülő segítségére, ítélje meg maga egy-egy helyzetben a helyes reakciót. Tudjon különbséget tenni, és a mindennapi élet számos szituációjában önállóan tudja használni az általunk mutatott normákat.

És végül, ahogyan számos civilizáción keresztül öröklődnek át az úgynevezett aranyszabályok, ilyeneket a gyermekünknek is tudnia kell: például, hogy mindenki annyi törődést kap, amennyit másoknak ad. Így megvan az esélye, hogy minden fejtörést okozó helyzetben átgondolja majd viselkedése helyességét.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Adrina