Köpölyözés, érvágás, nadályozás - kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
A köpölyözéssel, az érvágással és a nadályozással is megismerkedhetnek az érdeklődők a Fűben, fában, hitben orvosság című kiállításon a Sóstói Múzeumfaluban, a nem mindennapi tárlatot vasárnap, Szent Iván éjjelén nyitják meg a nyíregyháza-sóstógyógyfürdői skanzenben.
A kiállítás anyaga a valamikori paraszti élet teljes öngyógyító folyamatát bemutatja. Nem csak a gyógynövényeket, hanem az alkalmazott technikákat, sőt a hiedelmekre épített mágikus gyógymódokat is.
Valamikor ugyanis ráolvasás, ráimádkozás is tartozott népi gyógymódok közé, csakúgy, mint a hit rítusaival történő nyavalyakezelés - mondta el Kisgyörgy Tamás, az intézmény közművelődési munkatársa kedden az MTI-nek.
Régen egy-egy falu közösségének megbecsült, elismert tagjai voltak a gyógynövényeket ismerő füvesasszonyok, a kenők, az újszülötteket, csecsemőket gyógyító bábák, az eret vágó borbélyok, a piócás emberek, a csontrakó kovácsok, sőt a látó- és javasasszonyok is.
A tárlaton a valamikori népi gyógyító technikákat, így például a köpölyözést, az érvágást, vagy a nadályozást archív fotókon mutatják be. Egykor a köpölyözéssel, a szívó hatású köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék. A módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér és oxigén áramlását tette lehetővé. Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és magas vérnyomást gyógyítottak így.
Az érvágást pedig ősidők óta, egészen a 20. század első évtizedéig alkalmazták, a gyógyítás legfontosabb eszköze volt a fertőző és gyulladásos betegségekben. Emellett jó hatást tulajdonítottak neki a magas vérnyomás, a szívasztma és a tüdővizenyő kezelésénél is.
A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre rakásával ugyancsak a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek gyógyítani. A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért vontak el a testből, és egészen a múlt század végéig alkalmazták, sőt falusi házakban itt-ott még ma is látható nadályos üveg, amelynek vizében piócák úszkálnak.
A jellegzetes, gyógynövényekből álló házi patika mellett bemutatják a különböző teák, főzetek, kenőcsök alkalmazását, továbbá a gőzölést, a vízgyógymódokat, illetve a gyógyító élelmiszereket is.
Kisgyörgy Tamás kiemelte: a paraszti élet népi gyógyászatáról szóló tárlat nem lenne teljes, ha nem mutatnák be a máriapócsi nemzeti kegyhelyhez kötődő búcsú jelentőségét, a hit és a szentélmények által kiváltott csodálatos gyógyulásokat és a betegségből történt kilábalás emlékére a kisváros bazilikájában hagyott viaszfigurákat, az úgynevezett offereket, szentképeket.
