Sportszív és élsport
Az olasz olimpiai keret élsportolóinak szívén két, egymást követő olimpiai viadal alkalmával sem észleltek kóros eltérést a sportorvosok.
A szinte szünet nélküli edzés, a verseny maximális fizikai és pszichés terhelése igazi szívpróba. Az időnként minden sportág képviselői között előforduló hirtelen halálesetek is azt jelzik, hogy az élsport veszélyes üzem. A szívgyógyászok és a sportorvosok világszerte keresik azokat a módszereket, amelyekkel időben fölismerhetik a veszélyeztetett sportembereket.
Antonio Pelliccia és munkatársai évek óta foglalkoznak az olasz válogatott keretek tagjainak egészségügyi ellenőrzésével. Most 114 olyan sportoló gondos megfigyeléséről írtak tanulmányt, akik legalább két, egymást követő olimpián voltak a nemzeti keret tagjai. Az eredményeiket a Journal of the American College of Cardiology közölte.
A vizsgáltak többségét 55 evezős, 17 közép- és hosszútávfutó, illetve 19 kerékpáros tette ki, a többiek úszók, sífutók és triatlonversenyzők voltak. Valamennyien legalább kilenc évig tartoztak sportáguk élvonalába. Naponta legkevesebb kétszer edzettek, minimum két órát, de néha annál is jóval többet.
Korábban gyakran használták a "sportszív" kifejezést, amikor az orvosok átmeneti vagy akár véglegesnek tűnő szívkárosodás jeleit észlelték, és úgy vélték, hogy a hosszú ideig tartó fizikai terhelés - mint például a triatlon - a szív bal kamrájának romlását okozhatja. Nemrégiben tanulmány jelent meg arról, hogy maratoni futók koszorúereiben több mész és szűkült koszorúérszakasz volt kimutatható, mint azokéban, akik ilyen nagy teljesítményt nem mondhattak magukénak.
Az olasz orvosok azonban semmiféle maradandó, kóros eltérést nem találtak az általuk vizsgált élsportolók szívén. Szervük állapotát olyanokéhoz hasonlították, akik csak egy olimpián vettek részt, vagy - jóllehet négy évig edzettek - be sem kerültek a válogatott keretbe.
