Darwinnak elállna a lélegzete - hová jutottunk?

Robert W. Fogel, a közgazdasági Nobel-díj 1993. évi kitüntetettje néhány kollégájával csaknem három évtizeden át kitartóan kutatta, hogy az emberi test mérete és formája mit árul el a történelem folyamán végbement társadalmi változásokról, és viszont. A kutatás nemcsak a történettudomány új ágát hívta életre, hanem azt a provokatív elméletet is, amely szerint a technológia fejlődése az utolsó száz évben korábban sosem látott mértékben felgyorsította az emberi evolúciót. A Cambridge University Press pár héttel Fogel július 1-jén esedékes 85. születésnapja előtt jelenteti meg A változó test: egészség, táplálkozás és emberi fejlődés a nyugati világban 1700 óta című könyvet, amely több tucat kutatónak a gazdaságtörténet egyik legambiciózusabb vállalkozása során végzett munkáját összegzi, és egész biztosan új vitákat vált ki a Nobel-díjas közgazdász elméletével kapcsolatban.

A tudós a szerzőtársaival, Roderick Flouddal, Bernard Harrisszal és Sok Chul Honggal együtt továbbra is azt állítja, hogy "a világ legtöbb, ha nem valamennyi részén az emberi test mérete, formája és élettartama jelentősebben és sokkal gyorsabban változott az utóbbi három évszázadban, mint az azt megelőző sok ezer év alatt". Mi több - írják - ez a változás "a darwini evolúció mércéjével mérve másodperc rövidségű" idő alatt következett be.

Gyors változások

"Műszaki téren és az ember fiziológiájában figyelemreméltó gyorsaságú változások következtek be a XX. században - fejtette ki Robelt Fogel a The New York Timesnak adott interjújában, amelyet telefonon adott Chicagóból, ahol a helyi egyetem közgazdasági karának népesedésgazdasági központját vezeti. - Ezen túlmenően a fejlettebb technológia és a fiziológia között szinergia érvényesül, a kettő együtt több, mint az alkotórészek összege."

Ez az élelmiszertermelés és a közegészségügy fejlődése által hajtott "technofiziológiai evolúció" annyival gyorsabb a hagyományos evolúciónál, hogy a mai ember nemcsak az összes többi fajtól, hanem a homo sapiens minden korábbi nemzedékétől is különbözik - állítják a szerzők.

"Nem tudom, van-e nagyobb sztori az emberi történelemben, mint az egészségügy fejlődése, amely érinti az emberek magasságát, súlyát, képességeit és élettartamát is" - magyarázta Samuel H. Preston, a Pennsylvaniai Egyetem szociológusa, a világ egyik legelismertebb demográfusa. Mint hozzátette, a táplálkozásban, a közegészségügyben és a gyógyászatban a XX. században bekövetkezett javulás nélkül a jelenlegi amerikai népességnek csak a fele élne.

A példa kedvéért: az amerikai férfiak átlagmagassága 1850-ben 170 centi volt, átlagsúlyuk 66 kilogramm, és aki akkor született, annak a várható élettartama 45 évet tett ki. 1980-ban a harmincas évei elején járó átlagférfi csaknem 178 centi magas volt, kis híján 79 kilót nyomott, és nagy valószínűséggel számíthatott arra, hogy megéri a 75. születésnapját.

Norvégiában egy átlagos 22 éves férfi a XX. század végén csaknem 13 centivel volt magasabb (majdnem 180 cm), mint a XVIII. század közepén (kis híján 167 cm).

Önmagát erősítő romlási spirál

"Robert Fogel és kollégái nagy eredménye, hogy megtalálták a testsúlygyarapodás mérésének módszerét" - mutatott rá Preston.

A bizonyítékok nagy része - a gyermekkori növekedés, a halandósági adatok, a felnőttek életszínvonala, a munka hatékonysága, az élelmiszer- és ipari termelés - korábban is rendelkezésre állt, de ők voltak az elsők, akik összevetették őket. Az évek folyamán óriási mennyiségű nyers adatot néztek át, hogy képet nyerjenek több ezer, különböző országokban élő ember egészségi állapotáról.

A közeljövőben megjelenő könyv tele van statisztikai táblázatokkal és grafikonokkal, amelyekből megtudható például a horvátországi és németországi lányok magassága, a burgonyából, halból és borból nyerhető kalóriamennyiség, ám az is, hogy Massachusetts állam Middlesex megyéjében 1654 és 1799 között az özvegyek átlagosan mekkora gabona- és húsellátmányban részesültek évente.

A műben szereplő alapvető érv azonban meglehetősen egyszerű: a terhes anyák és gyerekeik egészségi állapota és táplálkozása hozzájárul a következő nemzedék erejéhez és élettartamához. Ha a magzatok és a csecsemők a méhben és életük kezdeti szakaszában nem kapják meg a szükséges táplálékot, akkor később gyengébbek lesznek, könnyebben megbetegszenek. Az ilyen legyengült felnőttek gyengébb utódokat nemzenek, és így létrejön egy önmagát erősítő romlási spirál.

A Nobel-díjas közgazdász munkáját ismerő szakértők szerint egymástól eltérő magyarázatok születtek arra, hogy mitől javult a Nyugaton élők egészségi állapota. Preston egyetért azzal, hogy a technológia rendkívüli felerősítette az emberi evolúciót az utóbbi száz évben, de megítélése szerint a fertőző betegségek megelőzésének a kelleténél kisebb jelentőséget tulajdonítanak.

"A világ sok részén, beleértve az Egyesült Államokat is, a XX. századi orvosi eredmények legalább olyan fontosak, mint a táplálkozásban bekövetkezett javulás" - vélekedett.

Külön említésre méltónak tartja az 1890-es évektől kezdődően az amerikai városokban bevezetett közegészségügyi intézkedéseket, mint amilyen a vízkészlet védelme, a szennyvízrendszer kiépítése, a kézmosás bevezetése és szükség esetén karantén alkalmazása a kórházakban. Érvelése szerint a kimeríthetetlen élelmiszerkészletnek például nincs jelentősége, ha nem sikerül megakadályozni a krónikus gyerekkori hasmenést. A rossz közegészségügyi viszonyok és a zsúfolt városokban jelentkező fertőző betegségek miatt például a XVIII. század végén csökkent az átlagmagasság.

Angus Deaton, a Princeton Egyetem közgazdásza, aki a gazdag és szegény országok egészségi állapotát tanulmányozza, nagyra tartja Robert Fogel munkáját, de szkeptikus, ami a táplálkozásra helyezett hangsúlyt illeti.

Nem igazán értjük, hogy az afrikai felnőttek és gyerekek miért jóval magasabbak, mint az indiaiak, de a magyarázat nem lehet a jövedelem, mivel az indiaiak sokkal gazdagabbak" - húzta alá.

A túltápláltság mint legfőbb egészségügyi probléma

Fogel munkájának komoly hatása lehet a fejlődő világgal kapcsolatos politika alakulására. A Harvard Egyetem közegészségügyi karának kutatói például nemrég egy olyan tanulmányt publikáltak, amely 54 alacsony és közepes nemzeti jövedelmű ország nőlakosságának magasságát használta annak jelzésére, hogy milyen körülmények között élnek az afrikai, ázsiai, közel-keleti és latin-amerikai gyerekek. A válasz nem volt biztató: a magasság változatlan maradt vagy csökkent, különösen Afrikában, jelezve, hogy az életkörülmények és a gyerekbetegségek kezelése romlott.

"Az ilyen visszaesés elleni küzdelem legjobb módját a gazdasági növekedés, a táplálkozás és az egészségügy közötti ok-okozati viszonyok határozzák meg" - közölte Deaton. Nézete szerint ha az élelmiszertermelés a legfontosabb tényező, akkor a legjobb megoldás a gazdasági növekedésre koncentrálni, de ha a fertőző betegségek a fő okozói a krónikus betegségeknek és a korai halálnak, akkor szükség lehet agresszívabb közegészségügyi intézkedésekre is.

Amire Robert Fogel kutatásai kezdetekor nem számított, az az, hogy a Egyesült Államokban és más nyugati országokban a túltápláltság válik a legfőbb egészségügyi problémává. A szívbetegség, a stroke (agyi érkatasztrófa), a magas vérnyomás és bizonyos ráktípusok veszélyét növelő elhízottság azzal fenyeget, hogy érvényteleníti a tételt, amelynek igazolására kollégáival együtt éveket szánt: nevezetesen azt, hogy a testméret növekedése egyenlő az egészségi állapot javulásával és az élettartam növekedésével.

"Az emberi test azonban rendkívül rugalmas és alkalmazkodásra képes - mondta interjújában, és ez bizakodással tölti el abban a tekintetben, hogy "a nagyobb test egyenlő hosszabb élet trend érvényesülni fog a jövőben is".