A COPD kezelése: állapotromlás esetén
Állapotromlás esetén sokkal gyakrabban nyúl a COPD-s beteg a rohamoldó szeréhez, amely csak átmeneti enyhülést eredményez.
Mit értünk hirtelen állapotrosszabbodás (exacerbáció) alatt?
A beteg állapotának elhúzódó rosszabbodása, amely hirtelen kezdődik, meghaladja a tünetek (terhelésre jelentkező nehézlégzés, köhögés és köpetürítés) stabil állapotra jellemző napi ingadozását, és az alapbetegség fenntartó kezelésének megváltoztatását teszi szükségessé.
Az exacerbáció kialakulásának a hátterében az esetek 70–80%-ában valamilyen fertőzés áll, ezért gyakran láz, hidegrázás, illetve a köpet színének (sárgás-barnás-zöldes) és mennyiségének a megváltozása (növekedése) kíséri.
Tekintettel arra, hogy a COPD-s betegek jelentős része csak a légzésfunkció súlyos romlása esetén kerül orvoshoz, az állapot kismértékű romlása is súlyos tünetekkel és következményekkel járhat. A COPD-s betegek a leggyakrabban a hirtelen állapotrosszabbodás miatt szorulnak kórházi kezelésre, és ez jelenti a társadalom számára is a legjelentősebb terhet a COPD kezelésében (a költségek ugrásszerűen növekednek ebben a kezelési fázisban).
A hirtelen állapotromlás (exacerbáció) a betegség jellegénél fogva idővel minden COPD-s betegnél kialakul. A célunk az, hogy ez minél ritkábban és minél enyhébb formában forduljon elő. A megelőző szerek gondos használatával, a rendszeres kondicionáló mozgással, a fertőzések lehetőség szerinti kerülésével és megelőzésével, illetve a dohányzás elhagyásával csökkenthető a súlyos állapotrosszabbodás kialakulásának a kockázata.
Az állapotrosszabbodás (exacerbáció) gyógyszerei:
Antibiotikumok: Mivel az exacerbáció hátterében az esetek többségében valamilyen fertőzés áll, szinte minden lázzal és a köpet jellegének megváltozásával járó állapotrosszabbodás esetén 5–10 napos antibiotikum kezelés válik szükségessé. A kezelőorvos feladata annak eldöntése, hogy a beteg általános állapota, a légúti tünetek jellege és a járványügyi helyzet ismeretében eldöntse, milyen antibiotikus kezelés tűnik a legcélravezetőbbnek az adott betegnél.
Az antibiotikus kezelést kizárólag a fertőzés fennállása idején kell végezni. Általában tablettás kezelés elegendő szokott lenni, azonban elsősorban a kórházi ellátást igénylő súlyosabb eseteknél, injekciós kezelés is szóba jön.
Szteroidok: Állapotrosszabbodás esetén a légutak gyulladása olyan mértékű lehet, hogy nagy dózisú tablettás vagy injekciós szteroid kezelésre is szükség lehet. Általában reggel egy adagban kapja a beteg a szteroidot, amelyet legtöbbször 1–2 heti kezelés után csökkentünk le, majd szüntetünk meg és állunk vissza a lényegesen kevesebb mellékhatással járó inhalációs beviteli formára.
Váladékoldók: A gyulladt hörgőkben termelődő nagyobb mennyiségű, sűrű váladék szűkítheti, vagy akár el is zárhatja a légutak egy részét. A pangó váladék ideális terepet jelent a különböző kórokozók számára. A megnövekedett mennyiségű és sűrű, tapadós váladék különösen exacerbáció idején ró fokozott terhet a légutakra és a szervezet egészére. A cisztein tartalmú váladékoldók segítségével felhígul a hörgőváladék, emellett gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatással is rendelkeznek.
Fontos tudni, hogy a váladékoldók csak megfelelő folyadékpótlás mellett érik el a hatásukat. A felköhögött nagy mennyiségű váladékot ki kell köpni, mert lenyelve a nehezen megemészthető nyák megterheli a gyomrot, és gyakran hányáshoz vezet.
Köhögéscsillapítók: A váladékoldók, a hörgőtágítók, a gyulladáscsökkentők és az antibiotikumok általában néhány napon belül képesek a köhögést megszüntetni vagy az elviselhető szintre csökkenteni. A nagy mennyiségű váladéktermeléssel járó folyamatok esetén nem célszerű hagyományos köhögéscsillapítókkal (pl. kodeinszármazékok) lefojtani a mégoly kínzó köhögést sem, mert ez gátolja a felszaporodó váladék kiürülését, és további állapotromláshoz vezethet.
